Tűélet; Szent szellet (versek)

Tűélet

Permanens migrénem
nietzschemód dicsérem
kínlovon nyargalva
sikerül elérnem
azt a magas latot
amivel lemérem
az élet mit adott
s mit van még remélnem
Kilenc hó félvakon
tíz perc tűzlézeren
tűrni jó alkalom
s kilátni fényesen
megint túl élesen
egy újabb szülnapon
belátni életem
mi végre koptatom
Ezen a kaptatón
muszáj már éberen
fontolva haladnom
túl nagy a készletem
jó részén túladnom
fülelve hegyeznem
tűéletpontosan
szóljon az énekem

Szent szellet

 A zöldszaghozó szél
kedvesb mindennél
erdős táj-képnél
csivitelésnél
az illat bármi szag
a legszublimáltabb
érzet mi elér
Isteni személy
A vérszaghozó szél
fújt már Ábelnél
nem csendesül el
amíg ember él
a vér- és hullaszag
szférákon áthat
az égig felér
az Egy számon kér
A vígaszthozó szél
lombzúgva beszél
ősibb mint a vér
a szív mélyéig ér
friss zivatarszag
hol vagy és ki vagy
táguló tér
lebegő Ruah