[A "művészek" gyakran kapnak felkéréseket]

A „művészek” gyakran kapnak felkéréseket
a helyzetet bonyolítja hogy Derrida de Man Culler óta
ennek a helyzetnek a destruálása már-már kötelező
ezért egy felkérőlevélre e-mailre amelyet Csehytől
kaptam „Szeretnélek felkérni, hogy a »kisorsolt« alkotáshoz
írj »emblémaverset«.” kénytelen vagyok a vonatkozó
szakirodalmat éppúgy áttanulmányozni mint a kulcsszavakat
paragoné ekphraszisz hipotipózis embléma sőt
<http://doktori.bibl.u-szeged.hu/986/1/orsi_disszertacio.oldalszamokkal.pdf>
Milián Orsolya vagy Alciato’s Book of Emblems
az emblémairodalom atyja Andrea Alciato vagy Alciatus
<http://www.mun.ca/alciato/> és persze Zsámboky Emblemata
című kötete éppen ezért a kifejezések és a képek is
nálam sokkal szabadabbak mint másoknál
de a nyelv keresztre feszíti a megkötéseket
ezért levágom a karjait és lábszárait fejét
csak merev péniszét hagyom meg azon keresztül szólalhat meg
és egy dór oszlopot élje ki az antikvitás iránt érzett
imádatát mint hogy új utakon járok talán
ügyetlennek látszom de a szadizmusban nem érzek
semmiféle határt sem megkötéseket a magam számára
ki ez az állat teheti fel bármely olvasó a kérdést
de az isteni szikra bennem munkálkodik
kinek a természete ez a természet
amelyet egy ismeretlen állatőstől kaphatunk
szétrágni az elénk táruló értelmezéseket
megkövülten két oldalról hintázva igen és nem között
maga alá gyúrva koszos lábunkkal mindent
ami kétezer évnél vagy két másodpercnél idősebb régibb
megkövült csupasz állatokként himbálva végtelen ént
és a morális tartalmat az ágy amelyre fekszem
egy hinta egy süllyedő hajó vagy koporsó
egy limuzin bőrülése vagy a legtökéletesebb testek
vaginák és női mellek mint iszonyú botrányos
kéjszőnyeg édes amelyen hempereg
kinek a természete ez a természet?
ki ez az állat? átadom egy másik állatnak
aki megtanítja rá azt aki megtanítja rá azt aki
megtanítja rá hogy valószínűleg félreértik
vagy nem hogy másnak adhassam a képet.