Kalligram / Archívum / 2015 / XXIV. évf. 2015. november / A nagy nyest álma

A nagy nyest álma

„Két láb jó, négy láb jobb.”

A nagy nyest párás álmát alussza az állatok forradalmáról,
amiben újraelosztásra kerülne a genetikai tőke.
Egy korgó padlás tele karommal, erre vágyik a nép.
Leáldozott a zsákmányok napja! Önemésztő
paraszt-hüvely, hogy csodállak, majd megeszlek!
A várkastély körül miazma és habos sütemény.    

Régi sanzon voltam a nagy nyest álmában,
halk refrén vagy pépes vanília egy paraszt-munkás
szerelemből. Az olvadáspont közelébe hajszoltak
a ragadozók, de – és erre úri becsületszavamat
adom – a statáriumot megtagadom.

Táncolj kitin!

Mert a nagy nyest nem tud felébredni,
hiába fűti a császári természet fúriája.
A félálom félegészség, pedig az Egészre
esküdtek a birodalom népei.

Táncolj szaru!

Alkony dől velőmbe.
A nagy nyest búcsút int.
Boldog danszmakabre
és úri hermelin.