Embléma

El Kazovszkij kisgrafikájához

Tudta, csakis hasonlatként létezhet.

Akára jelen idő, amelynek két szárnya

a múltba és a jövőbe egyszerre csap.

Olykor színpadi gépet toltak alá.

Akadt szó, amelytől súlya lett,

s oly borzasztó,

melytől feszes léggömbként hasadt szerte,

de a legtöbbnek nem volt jelentése.

Olykor az idő megemelte.

A tekintetek sava

beljebb hatolt

az arcvonása titkaiba.

Jobbra át és balra át.

Megkondítja, szólt borongva,

mint harangnyelv egy molekulát.

A történetéhez nyelve lett,

csontmolnárhoz csontkovács,

az ideáthoz odaát.