Kutyaviadal

Azok a kurva kutyák
nem mennek ki a fejemből.
Egyenként osontak be
a fülemen át,
mint egy opera
csábító hangjai.
Csokorban olyanok,
mint egy szőrös szarkupac,
bűzlő lihegésüktől
feláll a szőr a hátamon.
A bandából, mint büszke totem,
kimered a vezér,
gondolj valami szépre,
morogja, mormold utánam,
Nap, Hold, folyók, hegyek.
Érdes hangja éles kampó:
húsomba kap.
Húzzatok haza, nyüszítem,
kórusban hallgatnak a kutyák.
Négykézlábra ereszkedem,
ugatok, istenem, én is-
te nem parancsolhatsz nekem,
ugatom a főnök kannak.
Kuss, vissza-
vág a szőrös szívű.
Rejtekéből vizslat minket,
mérlegel a gyepmester,
az Úr.