Kalligram / Archívum / 2015 / XXIV. évf. 2015. november / Szirén

Szirén

Egy kád víznek sem
a benne elnyúló test,
sem a búgó hajszárító

nem jelent többet a szeretet
öntőformáinál, amik kiszorítják
másukat a felfénylő folyadékból.

A levegőég folyosóira vágyunk,
madár vájta alagutakba,
melyek egy másik, fényesebb

felszínre vezetnek. Holott
a szirént magunkkal visszük,
bármilyen ragyogás fogadjon minket.

Mondjuk úgy, van bennünk
valami rajtunk kívül. A hangja
olykor visszhangot ver az ideg-

szálak sűrűjében. Mint egy haj-
zuhatagba gabalyodott villanyborotva
nyüszítése a koponyaűr

áhított csendje fölött.

Bartók Imre: Kócsagok
Szárnyaszegett kócsagok vagyunk
a mélyűrben. Nem tudunk semmit,
de a semmi tud rólunk.