Kalligram / Archívum / 2015 / XXIV. évf. 2015. november / [honnan nézed]

[honnan nézed]

honnan nézed,
amint elindul?
nem föntről, mint egy isten.
nem is lentről, mint aki túlságosan is emberré lett.
mellé állni: sem hely, sem bátorság nem adatik.
közel menni, vagy rátalálni – talán.
mondjuk, hogy rátalálsz.
(mindegy is, hogy véletlenül vagy hivatalból.
vagy esetleg ahogy János rátalált Jézusra: barátságból.)
megpillantod
egy kóborló távcsőben
vagy egy ablakból, amely ebben a magasságban
már nem nyitható.
nézed, amint elindul
egy másik úton. a kifeszítetten.
fölötted.
már hátradőlhetsz. nincs mint tenni,
a gödörásás megvolt: szolid emberi igyekezet az
igazság győzelméért.
mélysége nem látszik, csak az, hogy
sok egyetlen koporsónak.
feszülten figyelsz. muszáj, hogy igazad legyen.
innen az is jól kivehető, ahogy idejött.
az sem volt rendben.
aberrált – gondolod…
…hogy igazad.
feszült teste talán azt jelzi, hogy elindult.
balról jobbra (neked).
kicsit izgulsz: izzad a tenyered, a tarkód.
tartasz tőle.
messziről is.
a talpad, a combod is izzadni kezd.
attól is félsz, ha belepusztul,
de attól is, ha túléli.
melyiktől jobban?
visszajön a finom remegés a vádlidba.
próbálod követni, mint aminek tétje van.
de nem kérdezed – mint ahogy ő sem –, mi lesz,
ha átér.