Nagy László / film / medvés / teremtő / Duna / pad; Birkás Endre / film / háború / hát; Hamvas Béla / film / nap / vízöntő / háború
Nagy László/film/medvés/teremtő/ Duna / pad
Egy padot faragok, míg alszik a medve.
A medvém. Előhívtam egy mélabús
hagyományból és már örökre velem
marad. Szeretem, hogy itt van, csak
kordában kéne tartani.
Álmomban egy macska és egy
kutya emberi hangon üvöltözött
egymással. Medvém átlépett és
rendet rakott. Most a díványon pihen,
az ilyen váltás általában megviseli.
Mélyen dühös voltam rá, de azért
jólesett.
Mikor megkérem errearra, csak
szomorúan néz, mintha pengeéles
kerítésen akarnám átlökni, vissza
egy éhes földre vagy mérges mezőre.
Ő csak magától segít.
A fát, amit faragok a közelben
tépte ki a földből, még a rádióban
is elemezték a lyukat, amit maga
után hagyott: a gyökér, akár egy gödör
tetején trónoló polip, egészen olyan,
hallottam, és összesöpörtem a műhelyben
a forgácsot. Pedig hozhatta volna
azt is, asztallábnak a legjobb alapanyag.
Hamvas Béla/film/nap/vízöntő/háború
Az ottfelejtett nénit, a vérben otthagyott
szomszéd asszonyt mindenképpen még
a kertben elásni, de a szétszóródott,
megperzselődött kéziratlapokat semmiképpen
sem szedni össze,visszaadni inkább a természetnek,
úgyis minden gondolat, úgyis minden gondolat
az övé, megfogadni, célzópontnak soha többé
nem engedni magunk, házunk, hazánk, na,
nem, és sírni sem, de remegni igen, átélni
a fájdalmat, átengedni a folton, amelyek
vagyunk, csak foltok, semmi többek, és
kilépni az utcára újból, már ha az utca, és
másik nevet adni neki, meg a kerületnek is,
az életünknek meg főleg, az elhagyottságunknak
meg főleg, úgyis minden gondolat az övé, és
kibírni, mert mért éppen mi őrüljünk bele, mért
éppen mi őszüljünk a hajszálereinkig szépen,
és kibírni az ázott bombatölcsérek szagát,
húsz élethosszú cigarettával bírni ki.
Birkás Endre/ film/ háború / hát
Nincs háború, van háború, nincs,
szakítja le zubbonyának gombjait
a tolókocsis tüzértiszt
– civilben teremőr egy szétkamerázott
múzeumban. Ahol a rögzített pillanatokban,
mégiscsak álmok dörrenek el, szét. Ő meg
tartja a hátát. Szép nagy háta van. Tiszteleg
is neki három diáklány. Nem érti, azok sem,
nem érti, azok talán. Aknára lépnek, nem
lépnek aknára, itt nincsenek aknák, dehogyis nem.
Nem a képek, szobrok miatt jöttek be,
nem a háború miatt, a háta izgatja őket,
a hátának az íve, az izmok összekapcsolódása,
meg középen az anyajegy, amely kidomborodik
az inge alól. Decens pötty, lehet célozni rá. Az
oroszok kalapáccsal ütötték. Régen.