Disztópia; Tenyér-tetoválás; Boszorka; Bringás

DISZTÓPIA

Kétezer-nyolcvanegy. Ennyi év múltán
sem hasadt meg a menny. Se Messiás,
se E.T. Nem csapódott óriás
meteorit a Földbe, s szupervulkán
se tört ki. Itt ülünk, egy gerle húsán
osztozkodva, a slum fekáliás
falánál. A kisfiúk hebehurgyán
rúgják neki a labdát, a „Vigyázz
220 V” feliratnál. A fruskák
a kanálisban hűtik szívüket.
Ki nem halunk. Ki ízig-vérig frusztrált,
képes mutálódni. Ma egy üveg
vízért kibiztosítottad a puskád.
Hiába kínáltam a gyűrűmet.

BOSZORKA

Ma éjjel tudatták: meghalt
az első barátom. Nő volt,
idősebb. Mivelhogy felgyúlt
irántam tizenhét éves
koromban, be kellett valljam:
nekem csak fiúkkal megy. Most
a kádban lazítok. Nem fáj
nagyon, sőt akartam szinte –
utáltam-szerettem, mint egy
szivélyes boszorkát: nem volt
világos, miért jó hozzám –
beenged, szobát ad, főz rám,
pedig még puszit sem kaphat.
Különben lehet, hogy porrá
aláztam kamaszként. Hogy jég
szivűen piócáskodtam –
lehet. És lehet, hogy holnap
hiányozni fog majd minden,
s akár még a mécses is el
törik, mint huszonkét éve.

TENYÉR-TETOVÁLÁS

Hogy mit éreztél? Alkohol szagot,
és cinkos izgalmat. „Ez a testfesték
ez vízálló – súgta – ez hat napot
is kibír. Szóval most már bőrszövetség
van köztünk.” Csak hetednapon hagyott
faképnél a kis rajzolótehetség.
Vettél egy üveg alkoholt: a fecskét
hogy lemossad, mert elhalványodott,
meg különben is: felejteni kellett.
Ez kábé fél éve volt. A hámsejtek
azóta elhaltak s újjászülettek
számtalanszor. A fecske fantomja
érződhet maximum, amikor a
markod bezárod. Ne figyelj oda.

BRINGÁS

„A fasz kormánycsapágy. Azt szerelem.” –
sziszegte kérdésemre bent a kamra
kövén. (Szerinted van oly szerelem
– ez volt a kérdés – mely lehet, hogy karma?)
„Hogy bassza meg, hiába reszelem” –
folytatta. (Épp egy elkopott csavarba
csinált egy új hornyot, és fájt a marka.)
Majd azt is hozzátette: „Leszarom.”
Most azt kéne írnom, hogy belezúgtam.
Vagány volna. A polc alatti zugban,
egy bringásba, tizenhat évesen.
De hagyjuk ezt. Az egészet hazudtam.
A bringájáról csak a kapujukban
mesélt, és nem ennyire érdesen.