Kalligram / Archívum / 2016 / XXV. évf. 2016. április / Isten korbácsai; Nachmusik

Isten korbácsai; Nachmusik

Isten korbácsai
Hogy ragyognak a csillagok!
Ámulhat e fegyenc világ:
kifényesítette az Isten
a szögesdrót minden bogát.
A csillagképekkel befirkált
ég sima, mint a cellafal,
amelyre egy unatkozó rab
otromba ábrákat kapar.
S én – félig béna nyelv – sajogva
forgok az éj szájüregében,
s láthatatlan, kemény fogakba
ütközve motyogom reményem.
Hogy sorsom úgy sötét – a holnap
árnyéka; és szabad vagyok,
míg földre nem görnyesztenek Isten
korbácsai: a záporok.
1973. július 14. / WM KGY 2015. 37. 1.

Nachtmusik
Gustav Mahler emlékének
Éjszaka a városszéli parkban,
lánc-vacogásban hinták inganak,
a céllövölde zárva, a fatáblán
Mária-szív a rozsdás lakat.
Eső csöpög, halforma lábnyomok
merülnek piszkos pocsolyákba,
a cigarettacsikk – kivándorlóhajó –
szétázik, fedélközét kihányja.
Cigányzene és rózsaszínű fény
szivárog át a kocsmaablakon,
mint zsírpapíron a hús leve.
Az őrjárat okád az udvaron.
Bádogereszen: cselédlény nyakán
esőcseppek üveggyöngysora,
sárgásfehéret csordít a lámpa, mint
a latrinán onanizáló katona.
A kaszárnya előtt a strázsa
úgy áll, mint majd az emlékműveken,
s a hálóban egymás mellett a háti-
zsákok: domború sírok jeltelen.
K. n. / 1977? / WM KGY 2015. 38. 1.