A sikertelen randevú után; Lépcsős karácsony

Míg az ok és okozat: a testi fájdalom

kígyót bűvölt belőlem minden

Demszky karó köré, ordítás

bajnoka legalább némán néztem

ahogy szép seggedet riszálva

egyre távolodsz, és a hideg szélben

ringó utca lámpa fénye, mint az inga

óra tolla fölrajzolta az út

szürke aszfaltjára a libbenő időt ,

mikor a test a most botorul kívántnál

majd annyira másképp rángatózik,

s hogy fellebbezhetetlen:

a lányom lehetnél, és én annyi évesen

szétbasználak édesem, vigasztaltam

magam a vágy keserű mérgével tovább,

nem szeretlek, csak a húsod kell,

a kiserkenő meleg véred, vámpírod leszek,

agyhalott, együgyű zombiként követlek,

látod, véned tudja posztmodernül is,

a magány, a hideg a fájdalommal együtt

vastagon le van...megkerült a késem,

kerülj vagy ne mocorogj nekem,

míg precízen, darabonként

levágom rólad a ruhádat.

Lépcsős karácsony

Tegnap olyan családiasan szentestem,

nem tudom , hogy miért kellett

az ünnep első napján este

a szociális élet igényével, úgymond,

kocsmát keresnem, volt otthon

bor is, teljesen érthetetlen szomjúság,

mire és miért gyötör? tudható, hogy

ilyenkor, na ja, csak a lépcsős becsület-
süllyesztő volt nyitva, ahol a részegek

hatvan és a halál között,a valamikorból

itt felejtett széteső figurák,

Vörösmarty sorokat tévesen idéztek,

és Radics Béla koncertjeit emlegették

kutyákkal vagy csak úgy „sétálni” pállott

frigyekből, és koszos ágyneműtől bűzlő

magányból menekültek, és már az utolsó

ezreseiket adták össze a Hubertuszért,

ha kicsit is értesz hozzá „jóbarát”,

tudod, hogy ez már a vég, és akkor egy

valamikori nőszerűség kikérte magának,

hogy boldogot, neki itt legfeljebb

kellemes karácsonyt, kívánhat bárki is,

mire a csaposnő felsikoltott,

hogy miért ne lehetnénk boldogok,

legalább ma, és zokogását visszanyelve

küldte a kedves vendéget a picsába el,

én meg közben félig a te „prózás”

tekinteteddel igyekeztem szárazon

megfigyelni a társaságot, mert úgy éreztem,

hogy velem vagy,mert egyfolytában

Rád gondolok e méltatlan helyszínen,

és elszégyelltem, hogy hová hoztalak,

és gyorsan józanul fizettem,

aztán mintha , lehetne még,

beléd karolva sétáltam haza.