Versek

Vlagyimir Burics

[Ja zagljanul k szebe…]

Éjjel benéztem magamhoz az ablakon

És láttam

nem vagyok ott

És megértettem

lehet nem lennem is

x x x

[Szmerty v gyegyine…]

Falun láthatóbb

és szemléletesebb

a halál

Mindenki tudja

kit milyen földbe temettek

ki milyen földet hagyott maga után

Az asszony

krumpliszedés közben

ásójával belevág néhai férje arcába

x x x

[Szerednyica zsiznyi…]

Az emberélet felezőjén

tetőpontjukon a gondolatok

Egyértelmű és élesben történik minden

mint a műtőben

ahol a fények nem vetnek árnyékot

x x x

[Csertyat „klasszü”…]

A képen gyerekek

fogócskáznak

köztünk –

eget tartó

oszlopok közt

nem is sejtik

hogy azon vitatkozunk

miért jobb a világos sör

a barnánál

x x x

[Ja idu za vodoj…]

Vízért megyek a kútra

vödröm alját

kamillavirágok verik fejükkel

Dal

[Pesznya]

A kőműves

alszik

ücsörög

vasárnaponként

egy köbméter fal egy rubel

a napi norma öt köb

Az ács

föl-alá járkál

megáll időnként

a kertjét öntözi

óránként egy rubelt érnek a mozdulatai

vasárnaponként

fogja az evezőt

csónakázik

A kőműves

az unokájára vigyáz

üveget nyit

Az ács

felemeli kezét

feljebb tolja sapkáját

az evezőt a sűrű szedresbe rejti

Miközben

láthatatlan várkastélyok

nőnek ki a földből

Reggel

[Utro]

Amikor felébredtem

meglepetten eszméltem rá

hogy felügyelet nélkül hagytam

a testem

a csillagok

a füvek

a fenyők

és a szél

gondjára bízva

x x x

[Vozmozsno…]

Lehet

a világ kezdettől

fekete-fehér volt

és a süketnéma természet

a színek jelnyelvén

kezdett beszélni hozzánk

De mi

összekevertük a színek ábécéjét

miközben a földet

a vizet

az eget festettük

A titok rejtve marad