Kalligram / Archívum / 2016 / XXV. évf. 2016. március / A temetőben egy öreglány mosóporral; A könyvárus elmosolyodott:; A férfiak igyekeznek; Ádám ír.; A te menyasszonyi ruhád olyan

A temetőben egy öreglány mosóporral; A könyvárus elmosolyodott:; A férfiak igyekeznek; Ádám ír.; A te menyasszonyi ruhád olyan

A temetőben egy öreglány mosóporral

sikálja a sírkövet.
A bőr, akár forralttejen a bőrke,
felidézi, mihez hasonlatosak ők
a kő innenső és túlsó oldalán.

A gyöngédség tehetetlen szánalom.
Az érintésre kész karok és ajkak
keményebbek, mint azok bőre,
akiket meg is érintenek.

A gyöngédség menedék.
A beteg gyerek homlokára lehelt csókok
gyógyítják az anyát is.

A könyvárus elmosolyodott:

„Te mintha tényleg elhinnéd, hogyha hozzáérsz,
az valami szent dolog...
Hát... te aztán naiv vagy...
olyan ez, mint azt hinni, hogy szűzlánnyal...
a szüzek hófehér farocskái, hogy azok máshogy illatoznak.
Beszari vagy, mintha valamit óvnál.
Ez csak benned létezik.
Úgy megröhögtettél, hogy szinte sírok.”
Tudni szeretted volna, hogy lehet-e
álomban nevetni,
de ezt saját magadról se tudod.
A nővéred egyszer azt mondta,
hogy álmodban sírtál.
Talán nem is tudsz róla.
De azt tudod, hogy aki ölelésre
tárta a karjait,
akárcsak a kereszten,
az az ütés előtt is kitárulkozott.

A férfiak igyekeznek

mind jobban hasonlítani egymáshoz.
Minden gesztus tovább tart,
hiszen mindnek meg kell kettőződnie.
De az ököl, bárhogy szorítsák is össze, nem képes
megtartani a nők sikamlós csípőit.
A nők igyekeznek magukhoz
se hasonlítani.
Nyirkos szemük és halszájuk
kis késéssel nyílik csak meg
a férfiak szája után.

A város hálózat, ez a szoba is, redőny,
hangok a tévéből, könnyűek, akár egy nyálgyöngy.
Keverj hozzá port, kend be vele a szemed.
Látod az ígéret földjét?

Ádám ír.

Megnyálazott ujjal töröl, átír.
A papír egyes rétegeit
a tinta átugorja.

Könnyebb elégetni a papírt,
mint elérni a tiszta réteget.

A legsűrűbben teleírt oldalak lángja
terjed szét a leggyorsabban.
A kiszáradt tinta kialszik a papíron,
s a láng lefejti, akár a cérnát.
A könyv végénél már egy egész cérnagombolyag van a kezében.
Verset ír a versírásról.

A te menyasszonyi ruhád olyan
egyszerű lesz, akár a táj,
az öle csupa hó,
rajta az állatnyomok első füzére,
melyek némán irányulnak a forrás felé.

Már tudsz a melegről, amit egy lány kiszálaz a ruhájából,
a szétfolyó vércseppekről.
A sürgős gyümölcslé-öntésről a gyümölcshússal együtt.

Csupasz a lába.
Sötétben is nyitott szemmel.
A gyümölcsök girbegurba hegei