Kalligram / Archívum / 2016 / XXV. évf. 2016. október / Most kellene; Képzelt pipacsmezőkön; Úgyis csak menekül

Most kellene; Képzelt pipacsmezőkön; Úgyis csak menekül

ÚGYIS
CSAK MENEKÜL
akárvers

a sövénnyel párhuzamban fut reggelente úgyis csak menekül a srác elől akit épí-tett önmagából rohan a jár-da keskeny szalagján akár egy negatív abroszon me-lyen fel tudja kínálni lényét a semminek jobb oldalánál evőeszköz formájú házak lapulnak szinte hegyükre szúrnák de ő sötétzöld ég alatt szaladva nyújtja át min- denét közben az emlékei- vé satnyuló dolgok szóra-koztatják eszébe jut a hólya-gos bőrű ajtó vagy inkább a rézkarnis csiszolása s per-sze rendszerint a tűzvörös hajú csaj aki voltaképp el-élvezett mikor angolórán combjához ért a nyelvtanár    

KÉPZELT
PIPACSMEZŐKÖN
zsinórvers

ma éjjel a szelektor ájulásig csak nekem vonyít a lemezjátszó mögül  s én a parketten magányosan ka-szálom az elképzelt pipacsmezőt így a lábfejek tipródó mozgásával összhangban a dolog rendszerezve táncnak minősül szóljon például    a termékenységről vagy szimplán a csajozásról persze lényege hogy   a magasra libbenő tenyér napko-rongként felragyoghat a strobosz-kóp villogása közben s fénye már szinte a lemezlovas mellébe fúró-dik stigmatizálva egy nyolcéves ba-rátságot mely öntudatlanul szent ám benne voltaképp a nő is pörög    

 

MOST KELLENE
kollázsvers

most kellene meghalnom hiszen a szerkesztőhöz talicskával ömleszte-ném a PRÓZAVERSEKET és generáci-óm bálványai sárga szennylapokban tűnnek fel idétlen vigyorral arcu-kon most kellene meghalnom hiszen betonsúly alól virágzanak már a klasszikus maffiózók és családjuk az utak spirálrendszerén át ŐSI szel-lemvárosok felé nyomulhat most kellene meghalnom hiszen a feke- te lyuk mélyéről cégek szuperga-laxisáig repülnek az utolsó heroinis-ták és elhagyott fecskendőik csupán demonstrációs tárgyak a legújabb ok-tatófilmben most kellene meghal-nom hiszen interneten bolyonganak SZÜLÉSNÉL a prostik és vörösre rú-zsozott ajkaik nem lebegnek többé piciny félholdak gyanánt a rákóczi tér előtt most kellene meghalnom hiszen frankhitelben fuldokolnak víz helyett a nagyfiúk akik tizen-nyolc éve egy FOLYÓN úsztak ke-  resztül hogy vágtázó álomügynö-     kök androgén jelentéseit dicsérjék  most kellene meghalnom hiszen a hulladékgyűjtő állomások bizarr kaszinóiban penésztől zöld színű sajtostallérokkal zsonglőrködnek a hajléktalanok és a konténerek szé-lére mint nyerőautomaták pofájára néznek vigasztalásul most kellene MEGHALNOM hiszen a forradalom lecsengése előtt már büntetendők a kalandor tendenciák és nővéreim szerint a nagykörúton beazonosít-hatatlan repülő tárgyként parázs- lik a legújabb metróépület most  kellene meghalnom hiszen a GELKA szervízcég júniustól csakis az un-derground lemezlovas nevében él tovább és a korszak valódi lázadói söröspalackkal merülnek a pince-klubok aljáig most kellene meghal-nom hiszen energiáimat legszíve-sebben az utolsó rugaszkodásra fó-kuszálnám és miként a kiéhezett gepárd aki már saját izmait emész-ti fel REMÉLEM hogy zsákmányálla- tom sikoltása még visszhangozhat  a város artikulátlan magaslatai közt