Tapasztalás; Hálaadás; Terasz; Szíjpánt
TERASZ
János ma Isten szájába adja a
szavakat, de Isten nem hisz Jánosban,
csak a csapatszellemben, a sortűzben,
a napszúrásos infúzióban, egy
tű miatt képes szalmakazlat is ra-
katni a villámkezű katonákkal,
ámde nemsokára visszavonulót
fújnak a rügyek a fákon, az álom
ablaktalan szobájában rekedt nap
átlát a teljesen Julira ütött
előzékeny, üres fényképalbumon.
SZÍJPÁNT
Julinál és Jánosnál nem téma, hogy
ki hordja otthon a nadrágszíjat, leg-
feljebb Jánosnál és Julinál lehet-
ne erről szó, mikor gyökeret ereszt
a váza az átlátszó feneketlen
tóban, később virágot hoz, mint János
Julinak, ki beszedett neve napján
a haverokkal, aki hazaérve,
szúrós szemű rózsákkal kedveskedik
párjának lefekvés előtt, akivel
közben elidőzött az öreg vekker.
TAPASZTALÁS
Apám nem köti az éjszakát
a sötétséghez,
sem a nappalt
a világossághoz,
mint az ebet a karóhoz,
miért is tenné, megette már a kenyere javát,
kopasz feje,
mint beművelt szűzföld.
Még magasan jár a nap,
amikor levetkőzik,
nem pihenni akar,
csak nyugovóra térni.
függetlenül a napállástól,
elválni az edény falától,
mint a tészta
a kidolgozott kéztől.
Amikor
benő a kutya
szája
a szájkosárban.
HÁLAADÁS
Anyai nagyapám öccse vékony,
tűbe lehetne ölteni,
s most bevarrni vele a számat,
hogy ne legyen olyan nagy,
bár Boldi bácsi aztán alacsony
ember, nem mennék sokra vele,
a kis, hétköznapi üzleteket szereti,
amit éjjel is kinyitnak, ha kell,
ahol hosszasan várakozhat
a pult előtt könyökölve,
majd kérhet egyet s mást,
amit nem látni a polcokon,
hogy moroghasson, hogy ki-
kelhessen magából, ha a kért
dologra, mégis ráakad a
lelkes elárusítónő, akinek
felkészületlenül mindig
kilátszik a pontossága.