Kalligram / Archívum / 2017 / Február / Baróti Szabó Dávid Besztercebányán, Jókai Mór Komáromban, Marcus Aurelius a Garam partján

Baróti Szabó Dávid Besztercebányán, Jókai Mór Komáromban, Marcus Aurelius a Garam partján

Baróti Szabó Dávid Besztercebányán

 

A város panorámája

 

könnyedén átváltható

 

a szótagok hosszára.

 

Mint egy hullámvasút:

 

az autóból érzem

 

a verslábak testét.

 

Puha prém

 

a kerekek alatt

 

a szótag hossza.

 

És a város egy pontjáról

 

a panoráma: verssor.

 

Domb és völgy,

 

hosszú és rövid,

 

jönnek egymás után,

 

U-U-U-U-,

 

csak szavakat kell találni

 

a tájhoz.

 

Ülök az autóban,

 

talán másfél órája,

 

körülöttem lüktet a város,

 

és elindulok

 

a magyar időmértékes

 

költészet,

 

Babits, Devecseri,

 

Weöres felé.

 

Jókai Mór Komáromban

 

Anyámban magzatként lebegve

 

kilenc hónap alatt

 

kétszáz regényt írtam meg,

 

belülről, a méhlepényre,

 

de születésemkor kidobták

 

a szemétdombra a kacsáknak.

 

Ötéves koromtól egy újfajta

 

írásra próbáltak rászoktatni,

 

időbe telt, mire sikerült

 

elfelejtenem.

 

És hetvennyolc éves koromig,

 

lassú tempóban,

 

még százhúsz regényt írtam meg.

 

Marcus Aurelius a Garam partján

 

A szépség a szenvedés hiánya.

 

De akkor hogyan lehet szép az idő?

 

A valaha volt holttestek százai,  

 

a földből áradó iszonyú halálbűz

 

átölel,körülfog minden létezőt, örökre.

 

Vagy a születendő test belsejében,

 

egészen belül, legbelül,

 

létezik egy elérhetetlen buborék,

 

amely mentesül az időtől?

 

És kiül a bőr felszínére? Látszik

 

az arcon, ott van a gyönyörű szemekben?

 

Ott a szavakban, amelyek belülről indulnak?

 

Aki őrzi ezt, az szép? Isteni, tiszta?

 

Elérhetetlen az idő számára?

 

Úgy megyek át a táboron, hogy

 

visszafogom a lélegzetem,

 

ne keveredjen a külső buborék

 

ezzel a belsővel. Tisztát akarok,

 

most és örökre! A szépet, megtartani,

 

az idő ellenében. De jaj, hörög az ellenség,

 

és jajongnak a római katonák is.

 

Halál van a buborékban, szenvedés.

 


 

 

Németh Zoltán (1970): költő, kritikus, irodalomtörténész. Legutóbbi kötete: Állati férj (Kalligram, 2016).