Fél hat körül, A legnagyobb mém, Kaleidoszkóp, Lessze
Bozsik Péter
FÉL HAT KÖRÜL
„Vajon szerelmem szenvedése nem volt-e
világos bizonyíték Isten hiányára?”
(Oto Horvat nyomán)
Horváth Ottónak
Most,
fél hat körül,
az Úr 2015-ik évében
február 25-én,
miután vagy
harminc oldalt elolvastam
könyvedből,
szomorú barátom,
nem hagy nyugodni egy álmatlan
gondolat.;
hogy nincs isten,
nemhogy meghalt,
nem létezett sose,
agyunk eszement
találmánya csupán;
ha lenne, nem
zabáltatná föl egymással
teremtményeit,
nem ölne és öletne vagyis;
az élet,
és benne az életünk,
nem más tehát,
mint az anyag
hibbant
öntudatra ébredt,
ostoba és cinikus
véletlenje,
a semmire
jó.
A LEGNAGYOBB MÉM
Sebők Zolinak
Minden mozgásban van.
Minden, ami mozgásban van
energiát akar.
Minden, ami energiát akar: öl.
Minden, ami öl, megsemmisül,
előbb-utóbb.
Minden, ami megsemmisül
energiát ad.
Ami energiát ad
valami új kezdete.
Minden új mozgásba lendül
újra és újra.
Nem közömbös.
Ő, a Legnagyobb Mém, közömbös.
Én sem vagyok közömbös.
Mozgásban vagyok,
energiát kapok,
ölök,
energiát adok,
valami új kezdete vagyok.
Nem, nem vagyok sem Ő,
sem földi mása.
KALEIDOSZKÓP
„remember Attila remember
aki nem ismer nem ember”
(Sziveri János)
A fogalmak hideg
vasak, melyeket
csak messziről
szemlélni
jó.
Konyhánk
már homállyal teli.
Álmomban
sokszor alszom úgy
a Népligetben,
mint egyszerű
hajléktalan,
míg te varrod közös
takarónk,
amely szétesett,
mint örökké-
valóság
heveny láz után.
Lámpámban sötét éj
pilléje repdes.
Szaggatsz,
mint fergeteg
az erdőt. Hol undok
búskomor reklám
a szemét.
Vigyázz: ez küzdelem!
Piros vérben
áll a tarló,
homály inge mögött
dereng a rét.
Azt mondtad:
ne hozzak virágot
– jön a terehvonat.
Én nem emlékszem
és nem felejtek:
maradok
fölöslegesnek.
Nem találok
szavakat magamra
- néma, vak varjú
kereng a fán.
Egy ringyóért
(érted),
akiben semmi szív
nincs, egyszer már
megtagadtam
önmagam.
Magam
most
elbámészkodtam,
és rám esett
egy nagy darab kő,
könnyű fehér ruhában.
Zsoldos a férfi,
a nő szajha,
tudod.
Hogy nincs
bocsánat.
LESSZE
„Ilyen a mi nyelvünk.
Jövő ideje sincs rendesen neki.”
J. M.
(vers arról, hogy végre két sz-szel írhatom le
– ha hibásan is –
egyetlen jövőidejű létigénk)
Magányom kardja
átdöf
majd
mint fű a földet
A vannak nincsen
lessze
(magyar jövő
idő
rendetlen
sem nyelve
sem jövője
sem ideje
sem istene
nincsen)
A múltnak vanja
basztat
Jövőre már
agyamban
kutatnak
Nincsen lessze
a vannak
Halálomban
lelkes pribékek
matatnak
Magányom kódja
átdöf
mint tű a zöldet
A vannak kútja
sincs meg
Halálom módja
megvan
A múltnak
vanja
Ideje nincs
a rendnek
Hal-
álom
kútja
csob-
ban
Weissbrunn, 2015-05-20
Bozsik Péter (Csantavér, 1963): költő, író. Legutóbbi könyveiből: Gourmanidai partraszállás (versek, 2010), A pálinka dicsérete és más történetek (2012).