Kalligram / Archívum / 2017 / április / Fél hat körül, A legnagyobb mém, Kaleidoszkóp, Lessze

Fél hat körül, A legnagyobb mém, Kaleidoszkóp, Lessze

Bozsik Péter

 


 

 

FÉL HAT KÖRÜL

 


 

 

„Vajon szerelmem szenvedése nem volt-e  

 

világos bizonyíték Isten hiányára?”

 

(Oto Horvat nyomán)

 


 

 

Horváth Ottónak

 


 

 

Most,  

 

fél hat körül,

 

az Úr 2015-ik évében

 

február 25-én,  

 

miután vagy

 

harminc oldalt elolvastam  

 

könyvedből,

 

szomorú barátom,

 

nem hagy nyugodni egy álmatlan  

 

gondolat.;

 

hogy nincs isten,

 

nemhogy meghalt,

 

nem létezett sose,

 

agyunk eszement  

 

találmánya csupán;

 

ha lenne, nem  

 

zabáltatná föl egymással  

 

teremtményeit,

 

nem ölne és öletne vagyis;

 

az élet,

 

és benne az életünk,

 

nem más tehát,

 

mint az anyag  

 

hibbant  

 

öntudatra ébredt,

 

ostoba és cinikus

 

véletlenje,

 

a semmire

 

jó.

 

A LEGNAGYOBB MÉM

 

Sebők Zolinak

 

Minden mozgásban van.

 

Minden, ami mozgásban van

 

energiát akar.

 

Minden, ami energiát akar: öl.

 

Minden, ami öl, megsemmisül,

 

előbb-utóbb.

 

Minden, ami megsemmisül  

 

energiát ad.

 

Ami energiát ad

 

valami új kezdete.

 

Minden új mozgásba lendül  

 

újra és újra.

 

Nem közömbös.

 

Ő, a Legnagyobb Mém, közömbös.

 

Én sem vagyok közömbös.

 

Mozgásban vagyok,

 

energiát kapok,

 

ölök,

 

energiát adok,

 

valami új kezdete vagyok.

 

Nem, nem vagyok sem Ő,

 

sem földi mása.

 

KALEIDOSZKÓP

 

„remember Attila remember

 

aki nem ismer nem ember”

 

(Sziveri  János)

 

A fogalmak hideg

 

vasak, melyeket  

 

csak messziről

 

szemlélni  

 

jó.

 

Konyhánk  

 

már homállyal teli.

 

Álmomban  

 

sokszor alszom úgy

 

a Népligetben,  

 

mint egyszerű

 

hajléktalan,

 

míg te varrod közös

 

takarónk,  

 

amely szétesett,

 

mint örökké-

 

valóság  

 

heveny láz után.

 

Lámpámban sötét éj  

 

pilléje repdes.

 

Szaggatsz,  

 

mint fergeteg  

 

az erdőt. Hol undok

 

búskomor reklám

 

a szemét.

 

Vigyázz: ez küzdelem!

 

Piros vérben  

 

áll a tarló,

 

homály inge mögött

 

dereng a rét.

 

Azt mondtad:  

 

ne hozzak virágot

 

– jön a terehvonat.

 

Én nem emlékszem

 

és nem felejtek:

 

maradok  

 

fölöslegesnek.

 

Nem találok  

 

szavakat magamra

 

  • néma, vak  varjú    

 

kereng a fán.

 

Egy ringyóért  

 

(érted),  

 

akiben semmi szív

 

nincs, egyszer már  

 

megtagadtam  

 

önmagam.

 

Magam

 

most

 

elbámészkodtam,

 

és rám esett  

 

egy nagy darab kő,

 

könnyű fehér ruhában.

 

Zsoldos a férfi,  

 

a nő szajha,

 

tudod.

 

Hogy nincs  

 

bocsánat.

 


 

 

LESSZE

 

 „Ilyen a mi nyelvünk.  

 

Jövő ideje sincs rendesen neki.”

 

J. M.

 

(vers arról, hogy végre két sz-szel írhatom le  

 

– ha hibásan is –

 

egyetlen jövőidejű létigénk)

 

Magányom kardja

 

átdöf

 

majd

 

mint fű a földet

 

A vannak nincsen

 

lessze

 

(magyar jövő  

 

idő

 

rendetlen

 

sem nyelve

 

sem jövője

 

sem ideje

 

sem istene

 

nincsen)

 

A múltnak vanja

 

basztat

 

Jövőre már  

 

agyamban

 

kutatnak

 

Nincsen lessze  

 

a vannak

 

Halálomban

 

lelkes pribékek  

 

matatnak

 

Magányom kódja

 

átdöf

 

mint tű a zöldet

 

A vannak kútja

 

sincs meg

 

Halálom módja

 

megvan

 

A múltnak

 

vanja

 

Ideje nincs

 

a rendnek

 

Hal-

 

álom

 

kútja  

 

csob-

 

ban

 

Weissbrunn, 2015-05-20

 

Bozsik Péter (Csantavér, 1963): költő, író. Legutóbbi könyveiből: Gourmanidai partraszállás (versek, 2010), A pálinka dicsérete és más történetek (2012).