Hangterjedés akadályozott terekben; Terek: közös; Terek: otthon; Terek: idegen
Hangterjedés akadályozott terekben
Tulajdonképp biztos vagyok benne,
hogy az akarat lök ki a tudatból.
A Nagy Mozgató mindig lefelé irányít,
a korlátozott mozgástér pedig egyenlő a behatárolt léttel.
Nehéz az időt betartani,
hat óra pontosan tizenkét egységet jelent.
A társalgásban felhígulunk.
Lehetne máshogy is.
Lehetnénk jobban. Lehetnénk egyedül.
Arctalanok lesik, mikor magyarázhatják
látható helyen lévő tetoválásuk szimbólumértékét.
Mint mikor takarítatlan hotelszobába lépsz be,
fogkefe a földön, krém a szekrény ajtaján,
nedves törölköző a véres, több napja gyűrt ágynemű között.
Kimosott száj, megtisztult test.
Micsoda rumli.
Kicsúszik a kézből az érzékelés.
Mivel a folyamat ismétlődő,
emléket gyártani érdemtelen,
sőt puszta gazdaságosságból tűnik el ez a tartam,
a testek szaga elpárolog,
de a mozdulat elhalt zaja talán megfogható
egy zavart frekvencián.
Terek: közös
Szárazon rágjuk a zabpelyhet,
hogy ideggörcsbe ránduljon az,
akit minden mozdulatunk zavar.
Kiaggathatnálak csipeszekre,
hiszen a tér szűk és osztott.
Itt, most nem számítanak a nagyok,
az intertexualitás lepattan a falakról.
Be is nőhetne minket a gaz.
Mozgásunk vonala egyenes, sőt célzott,
nem térít le semmi a gazdaságosságról.
Igaz, a részek sikamlósak,
érezhetően rossz alapokon állok.
Szemben. Másokkal.
Minden kinyújtott kéz egy újabb megnevezés.
Terek: idegen
Elképzelem magam a tengernél,
amikor kinézek azon az ablakon.
Valami hátsó, rejtett bejárat kavicsos oldalát látom,
ahová még sosem találtam el.
És a makacsul zöld füvet látom,
És a kissé szürke eget.
S nem hiszem el, hogy itt vagyok.
csak bentről tudom, milyen hely ez,
a tengerhez, a lépcsőkhöz,
a kissé szürke éghez
egyszerre tartozó.
A négyes egyébként. A négyes szoba az.
De melyik lejárat?
Kívül nem találom,
pedig sokszor jártam körbe az épületet,
túl gyakran gyalogoltam,
de mintha teljesen más országban lennék.
A falakon kívül a hang nem terjed akadályozott térben.
Ezért akarok kijutni oda, felfázni akár.
Nyomot hagyni, odakaristolni valamit. Kiáltani.
Hámló arcokra, határozatlan körvonalú hegekre emlékezni nem.
Terek: otthon
Szeretnék bátor lenni.
Bátor és erős.
De gyökértelenségem tagadhatatlan.
Elfúj a szél, elvisz az ár.
A magot, a szilárd belsőt kutattam,
állítólag van mindenkinek.
Most takaróba bugyolált hernyó vagyok.
Sírok és ég a lábam. Mikor árnyékom rúgom,
saját testem görnyed.
A gyomromnak ez nem tesz jót.
Tudásunk akár használhatnánk is,
akár fel is használhatnánk,
hogy könnyebb legyen idegenben élni.
De sejtem, semmi közünk az anyaghoz,
vagy a struktúrához. Az elbeszéléshez. Az igéhez.
Az ösztönt, a logikát és a tudatot
csak elméletben másolhatjuk egymásra,
s csak óvatosan csúsztathatjuk a bőr alá.
Az időszűke összezár.
Az otthon határai sem hajlíthatók.
Czucz Enikő (Dunaszerdahely, 1990): költő, tanulmányíró, kritikus. Jelenleg Nagy-Britanniában él.