Furcsa mese; Világlátó
Furcsa mese
ferde szájú tündérlány
kis kancsal szemedbe nézek
én ott négynek látom magam
(magam is kancsal vagyok)
s általad (amiért is áldalak)
négyszeres erőm s négy életem van
ferde szájú tündérlány (vagy lányok?)
fejeden műanyag vödörrel
végigcsörömpölsz az éjszakákon
csak tested látom (azt nagyon)
szügyedbe beledöf a Nap
melledre fejőgépet akasztanak
csurran a tej hónod alatt
ferde szájú tündérlány
hogy segíthetnék rajtad
négyszeres erőm s négy életem kevés
hogy szépnek lássalak
tárd ki hát combjaid ívét
az talán segít
két csúnya szeretkezik
Isten elfordul s megbocsájtón kacsint
Világlátó
béketűrő homunkuluszok,
légkolosszusok, gömbölyded pamacskák,
menjetek a Nap elől,
hadd lássam a világ négy sarkát.
Hadd vigyázzam kis nyájam a Földön,
meg ebédem is látnom kell – most rögtön.
Viszontlátásra, ti béketűrő
légkolosszusok.
Mögöttetek Parnasszusok, Olümposzok.
Oda nem járnak autóbuszok.
Pegazolni meg nem tudok.
Hozzátok, jaj, jaj, hogyan is jutok?!
Béketűrő homunkuluszok,
légkolosszusok, gömbölyded pamacskák,
menjetek szépen a Nap elől,
hadd lássam végre világom négy sarkát!