Troglodita-szonettek
32.
a költészet mindig
(gy)alázat hisz
mikor leborulok eléd
troglodita s belém
törlöd a lábad én
még szinte élvezem
is mert így legalább
nem vagyok egyedül
s bár kettőnk (v)iszonya
nem casus foederis
de szelep: hasadék
mint levegő fütyül
ha éppen csomót nem
köt a nyelvre a nyelv
37.
a korán elnyomott
cigaretta talán
az érezhet ilyet
hogy még kiégni sem
volt ideje és az
ég aljáig sem szállt
semmije – komám mi
aztán benne vagyunk
mint földi szellemek
a sla-misztikában
de míg téged talán
a szájára vehet
még valaki én már
hiányc(s)ikk sem vagyok
48.
nézz szét mindenütt szar-
diniák s hozzá
szép iák mint megannyi
jól páncélozott hal-
hatatlan gondolat
s még az etetéshez
is bevált technika
de ki merít mélyre
cimbora mondd kit nem
fáraszt a mélységi
halászat ha tele
a pocsolya – komám
én aranyhalakat
szeretnék dobálni
59.
utolsó tollamból
(bár próbálták ezt még-
sem tudták kitépni)
szerszámot faragtam
és elkezdődött e
megfizethetetlen utazás
ez a szár-
nyalás: fent hőség lent
cápa-vitorlák s a
félelem nyelvhegyen
ülő barna íze –
égenszálló vagyok
máskor földönfutó
s a vers a nézőpont