Eljutva addig. Tovább soha
Takáts Józsefnek ajánlva, ma este
Akkor talán. Ha le nem rántanak.
Ha vád, csak ön. Hisz a csatár hibája.
Sorolhatnám, miért. Térül s kivárja
(s a többi...!) hamletül, hogy ártsanak.
Ahogy s amíg teszik: azok, amik.
Jelül. S a jel alighanem (az!) égi,
mitől még most is rettenek. Bár régi.
Ám már-és-még – e peremen lakik.
S a cél elé a képzett sor(s)fal áll.
(A képzett végzet, mondanám. Halál.)
„Akkor talán”. Nem lenne az a másnap,
mely ma és most. (Ophéliátlanul.)
A szélen. Messze kinnebb már, tanul-
va egyre. Nem is néznek. Nem is látnak.