Erdei lagzi
Nősül a sül, nősül a sül,
nősül a sül! Ni, de büszke:
légbe döföl, dús taraján
égre mered föl a tüske!
Házasodik! Jó urasán
csap csuda állati lagzit,
s már ezután megszelidül:
senkire meg se haragszik.
Boldog a sül, délceg a sül,
ejsze, dalolni se restell...
Ugrik a vén mókus, ihaj,
járja a nyuszt is a nyesttel!
Vadmalac, őz, vidra s a borz
ropja, csuhajja, a csárdást!
Róka koma s nyúlszívű nép
nyalja az ünnepi mártást.
Nősül a sül, nősül a sül,
szép idejét odahagyja...
Lagzija tart: tombol a víg
állatok apraja-nagyja!