Feljegyzések a nyúlról
Mint forradalmi fenegyerekek,
úgy ülnek naphosszat a verebek
az út porában, s nem szórnak
hamut
fejükre, hisz már rég divatjamúlt
szokás ez, így hát inkább ricsajog
külön-külön mindegyik, hogy
sajog
bele az emberi s állati fül;
a jó Nyuszi most is a fűben ül
lapulva, s próbál emlékezni majd,
hogy ki okozta ezt a nagy ricsajt:
„verébhangot én nem hallottam
Itt” – –
adja tovább fültanúként a hírt –
„s ha ők is voltak, az sem nagy
csoda,
hisz verébnek a nyúl vérrokona!”