Átfestészet
Mészöly Miklósnak
(Bacon-testek a mestermű Lesiklás-ra)
Elménk nem óv meg testünktől,
ezt is épp ideje fejből tudnod még... –
Valamint Bacon néz még rád a nem éppen festői
beesett dögmadár szemével (így! külön), ’84-
ből, ültén egy mosdóperemnek könyökölve,
álltán festéktűzfala előtt.
Tűz és víz – röhely. Sokat élt főleg
fesletten (a központozást itt kerülöd)
főleg magánkívül és így nem unván el
a rendkívül szűk témakörökben is-
mételni a magáét. ’84 még
nem a leghúsbavágóbb év volt,
most pedig a kilencvenötös már rég nem az,
a fej húst is csupán húsfelhőnek látod
és vaklármának az élők arcszínét.
Halottakról vagy jót vagy rosszat. Ily vicc-
re dobál ide-oda, alternatív, a szív,
genius loci (ld. röhely), mert hisz a világ
is, magatehetetlen, egy-egy általunk kész
ugye rövidíteni magán; s hogy megáll-e, kérdés,
a lábán, ha tényleg kinyújtóztatunk...?
(izgat ez téged csakugyan?) Ám ne mondj te
most igent, se nemet, ihletedet el-
töri az ich-lét, hanem a szemedet töröld inkább
a kívülvaló iránt, az ihlet onnét, tőle
jön – ki állítja, hogy épülésedre?!
Elménk zöldje mit el nem tűrni kénytelen.
Füsti Pál jut eszedbe a létrán, fejében
újságcsákóval fütyül, igazi médium nem
igen olvas újságot. Bacon ablakváz-vázlata
(v.ö. „egy mosoly, vagy mosoly vázlata”; Film – M.M.)
paralitikus gyerekkel, ’61-ből; a
porond megégett kávéfőzőgumizöld. Egy
az egyben. A vén Füsti odafönt hengerel,
párja most is árokból szedte elő,
a Szőröslábúnál reggel már beivott,
Így jutott, emígy marad is vázlatod,
kávéfolt a gyepen,
valamikor az EGÉSZSÉGHÁZ állt ott,
ma részelem: házrekesz egészségbolt
(közel ide, a Városmajor-szélen).
Október egykettő, éjjel, rágyújtasz mégis-
csak, fejtámasz nem óv a fájdalomtól,
ergó minek költenél rá pénzt.
Nézed, jobbra billenti Bacon a fejét
(Photo-Diptych by John Edwards),
tartása mind a két ízben tartózkodó-merev,
ülve töredék fokkal tán révültebb. Te
balra, fejjel balra tartván, ülve
is feszengsz. (Rövidre zár a tükörrím: verem.)
Nem-létrán a fájdalom, mely persze, nem ver
vissza semmit, elmédet legföljebb, össze-
vissza, hogy esik... ahogy fáitól
közel se messze kopog a gyűlő távollét...
(M. M.-másolat a 73-as Self-Portrait-hoz:
„Erős véred van, attól sírhat a kezed.”)
S a kép is, mit nem töröl szemünk, ezért
ismét oly kezdetleges. Rózsaszín-fehér
gipszkását itatnak veled a Fehér-
vári úton, a sötétben Szilvia nővér
szobroz még melletted, előrébb hajol az ólom-
kötényes madámhoz, ajkára, köpenye
mellére lila árnyékot vet az ernyőfény.
Gyomrod falán egy örökre megül a maszk.
Szakadtan jár az elméd tovább,
„surrog a csőben a fekete massza”
(Lesiklás – M. M. 76), ám majd csak
tíz év múlva járod ki – négykézláb,
magadnak... – a fertőző elmeosztályt.
Bacon – a nyers, Van Gogh – a sült realista.
Október éjszaka szállsz le a buszról a
Városmajor sarkán, hirtelen nem ugrik
be a keresztutca-név, ahol is fentről állít
meg egy hang (a Kereszt utca, hosszú másik
történettel, a Tabán zöldjét szeli át):
árulnád el, honnan ered e dús kenyérillat!?
Nyersen, a tarkód miatt, és azonnal hátra
mutatsz; a fájdalmat csak teríti a Surgam,
étrát, nem-létrát egy síkban forgat, (cs)úsztat
eléd az árterület. Kékgolyó, Alkotás, Márvány.
Menet egy húgyszagú szuterénablaknál
döbbensz rá, hányadszor: mi minden felől dőlnek
belénk az alkotó nedvek! S az kész játék,
hogy erre meggyorsítod a lépteidet,
Bacon-nek is éppen ott látod a helyét,
lent a mészárnyékszékben – no és Van Gogh
gyászszéke, gyertyavilággal! Mi nincsen már
folyvást, mindig is megelőlegezve...!
Lesiklástól, fájdalomtól épp egyformán
ugrálsz – és örömelvből* hogy vakon hajráz
az időmérték! –, ugrálsz a képek között
(Merre a csillag jár; kötetcím, ’85)...
És megvan a keresztező utcanév is:
Csalogány! (páros oldalán az egészségbolt).
Darabig nem izgat úgy a pénzhiány,
őszi éjjel ha lábad a naturizmus,
szülőd egy hónap múlva lesz tíz éve halott
(az EGÉSZSÉGHÁZ páratlan, salétromos),
Solymárról jössz, röviden hol helyből (ld. röhely)
ráfekszel a sportra, Bacon kedvese post
fekve akad fenn egy húsfelhő-szélbordán
(In memory of George Dyer, 71),
barátod csak letörli az asztalt,
melegítésre egyáltalán nem pazaroltok
időt, összecikáz a mészszín és a zöld,
s oldalt a mélyhűtő tetején egy palack
szekszárdi vörös. (Termetre nyakig a föld
alatt mérkőztök...)