Ceruzozás
Mészöly magyar szótárából
(Megjegyzés – Mészöly Miklós a tavaly nyári Jelenkorban közrebocsátott egy gyönyörűséges kollázst, fókái magyar szótárából, amit nekem ajánlott. Ez a Családáradás-szótár viszonzás, születésnapi ready made, több őszi délután, aláhúzgálás és élvezkedés hozadéka. Téblábolás a Kályha körül – köszöntő helyett és dadogás helyett. Kis üljleközénk. Valahányszor írtam volna róla, olvasás lett belőle. Meg ceruzázás. Mészölyt lehet a legjobban ceruzázni. Átmelegszik a grafit, lélegezni kezd, emlékezni őserdő-korára. Az élő televényre, noha préselet. És lassan az egész példány csupa ceruza. Otthonosság, áttekinthetetlen rend. „Szerves törmelék-halmaz”, mely tapintható és világít, mint a homály. Aztán az ember kigépel, hogy majd húz, szerkeszt, elrendez. Hogy dolgozik majd a más mondataival, belakja őket magának. De látnia kell, hogy az anyag elrendezi önmagát. Mint „szótár” is el. Épp elég beavatkozás a válogatás, a kiemelés –fordulatoké, kifejezéseké, mondatoké. A sorrend tehát a Családáradásé, az esetlegesség az enyém. Csak ahogy a ceruza mozdult a kézben, „mintha egy földalatti folyó sodorta volna – valahol a magasban”. Nem írtam, csak olvastam. Az a legjobb. Mészölyt olvasni ősszel a legjobb. És még nagyon sok leg-. Hogy, például, a legegyikebb apánk vagy, Miklós. Isten éltessen!)
Rekviem ősszel, nagytakarítás §
Körvadászatok: mikor egyszerre lepleződik le élet és halál § Misetörpe §
Pertlis alsónadrágok egy plébániakertben: csontkeményen csillognak a zúzmarától, mint a penitencia §
Karácsony – a Pirnitzer testvéreknél megjelennek a milánói Dandalo cég divatálló cipői §
Szobrok a falárnyékban: két bálvány paraszt § Szálkás fölény §
Kinyomozhatatlan hangulat, amiben keveredett a mirha és a minden alantastól mentes gótikus érzékiség §
Ráncos ujjbegy – feddhetetlen kiáztatás §
Mintha egy földalatti folyó sodorta volna – valahol a magasban §
Szenteltvízbe nyomta a csecsemő gyerekét §
A fácánok kakatolása §
Kikapcsolt melltartó, mint egy lappadt kis állat bőre §
Az alacsonyan szálló ködkutyák átszelték a derekánál, mint a puha penge §
Van olyan meztelenség, ami már maga a ruha §
Árvacsalán, mely csak magát csípi §
A világ meg történik ahogy szokott és nem megy vakációra §
Hajtincs áldozat §
Korábban jégverem, a 19-es kommün idején a japán kerti bútorok alkalmi tárolója §
Jakszőr téli bugyi – legalább nyolcvan éves, Deák Ferencet akkor fogadta a
király a Felirati Javaslattal § Irdatlan méretű nászpárna – egy pocsékul férceit császármetszés § Hamis tánc, mint a piruett §
Vaksik lennénk a hold régi fénye nélkül §
Philosophus kávéház – ahol Signore Gobbi női septettje muzsikál § Lezsimirszky-kabát a francia frakk fölött, magyar kucsmával §
A mi elföldelt vízjelünk §
És egészen közel a tartományi tébolyda §
Megrontott víz, úgy dobja le a színiről a rózsaolajat, mint üveg a sötétet. § Agglegényszivart szív. Szurokba fekszik az, nem koporsóba §
De megérthetjük, ha az élet másképp csomózza a szálakat, egyszerűen kénytelen regényes rendet teremteni §
Vadóc és fűszeres morva (?) lány §
Eszelős idill – legendává terebélyesedik, mint valami kárpótló csillag §
Hatvan után: hangfogóval simítani a szoknyát §
Anya – olyan emlék, mint egy rejtélyes megbocsáthatatlanság §
Árnyapa: a gesztenyefák lombján lecsusszan a földre és követi őt §
Fickósör – nem mesélhető el §
A mélyvizeknek is vannak további bugyrai, ahol válogatatlanul úszkálnak a
halak, s ahová semmi nem tud leereszkedni, csak a tény §
Kivételes robbantás-szakértő §
Álmodok sokat Curie asszonyról itt, Európa hátsószobájában. És félek. Isten nem engedheti meg. §
Egy radioaktív atom bomlása – szigorúan tudományos szempontból nincs semmi, ami kizárná a feltételezést, hogy az emberi történések origójában egy hasonlóan egyszerű, láthatatlan és kiszámíthatatlan létjelenség áll §
Mi hozható létre, amiről kétség nélkül ítélhetünk? §
Vagy csak ülni lehet a bakon és a ló farát nézni §
Arc: magára hagyott, mégis nagyon élő szegmentumokba rendeződő tájkép § Celtis fák – derengő gömbök a holdfényben, a törzsük nem látszik, mintha kívül
rekedtek volna a gravitáción §
Az idő márcsak ilyen, ha beszárad... Hiába cukrozod meg, nem hagyja magát § Vándorkávésok, sódar, meg salamuccifőzők §
Az ablakban lóg a kereszt, tyúkom, ha este van §
Mauzóleumi báj §
Föl-lejáró csigás karosszék a lépcső mellett – működni fog, mint a predestináció §
Olyan concubinátus természetes rendje volt ez, amely nem igényelte, hogy
külön filozofáljanak róla §
Ősház: áttekinthető és áttekinthetetlen rétegek birodalma, puritán gazdagság,
lassan alakuló mű, és valamennyire rögeszme is §
Árterek érzéki csapdái – elromlott ábrándok rezervátuma és „akkora temetők, amilyet csak egy törmelék nép érdemel meg” §
Itt soha nem volt igazán felnőtt jog, mert a félelem megette §
„Ne hagyjátok a csikót!” §
Feküdni erős fényhasítékban §
Hinta legmagasabb pontján – mindig adódik egy másodperc, amelyik sokkal tovább tart a többinél §
Hímnemű átlátszó homály §
Gömbölyű görcs §
A horizont kitágulása – mint amikor egy csillár robban szét §
Egy világ, ahol még tudják, hogy a csend mögött mi van §
Ravatal: négy favágótuskó a rászegezett gerendakerettel §
Emelkedett beszédmodor, mint gyűrhetetlen tropikálruha: kincstári barnán és
ránc nélkül fogalmazni §
A Zenta cirkáló elsüllyedése: ha az orrával felcsapódik, akkora mélységet hasít,
mint egy templomhajó §
A füst történelmi jelentőségéről és mechanikájáról §
Mindenféle történelmi törmeléket szednek elő a rosszul világított kocsiszínből –
ahová minden esemény úgyis betolat §
Csak a bűnök tudnak hasonlítani, az emberek nem §
Szoknyazenész hang §
Közeledik – mintha a saját árnyékát használná kendőnek §
Mintha selyempapírba csomagoltak volna valami reménytelenül meleget §
Egyedül a hó tiszta csak – meg a porkoláb-völgyi nemes fixli §
Humora patkányméregből és megszállott kétségbeesésből volt összegyúrva §
Napóleon a markába örül §
Anyagtalan lepel a kerten, amitől egy pillanatra ősz lesz §
Lukas székpárna bakog, lelappad §
Teológiai vircsolódás után átharapta az asszony nyelvét §
A főgépészek özvegyei szeretnek jól főzni §
Terített asztalnak mindenütt kell lenni... Aztán jöhet a bába §
A jelen idő kémje és fáradhatatlan kalkulátora §
A jelen idő vérzékeny és állhatatos membránja §
A két piros – a kalap és a vér – ütik egymást §
A csirkék egyre kisebbek lettek, a maradék toll úgy rájuk lappadt a forrázóvíztől,
mint kisférgekre a szőr, mikor az anyjuk lenyalja a magzatvizet §
Lihende öltözetben §
A szükséges dolgok apoteózisa §
Ábrahám-tanyai foszlott receptkönyv, melyhez annyi csikóvér tapad §
Kifeszített csikóbőrök a nyárfasoron – zörgő bitófák §
Törökbirssel megbolondított farkashús – mintha csikóhús volna §
Örökké szemetelő japánakácok §
Vadszőlő: kötélvastag indák hálója a falakon, mintha az egész épületet hálószatyorba gyömöszölték volna, s kizárólag az tartaná össze a sárgalebernyeges falakat, akár a varrásaira kopott haskötő a meglöttyedt húst §
Cinterem, ahol télen kitartóan fáznak a madarak §
Mosakodószék, amely vizes villamosszéknek (?) is elmenne §
A világmegváltásnak sosincs vége, Krisztus urunk felibe hagyta, hazautazott §
Rá van írva a szomorú semmi – ahogy egy kigyomlált csillag kialszik, tele az ég
velük Belgrádban, Bécsben §
Mindig kell legyen egy legeslegutolsó valami §
Teszünk vérfüvet is a tisztáló vízbe §
A fát kupolásra rakják §
Társalgás: derűsre csiszolt villogás §
A reccsenések kottázata §
A tehenek születésekor is készít horoszkópot §
Égi koraszülöttek §
Jó helyre rejteni a tudást, hogy a zavaros vizek el ne sodorják §
Rések, amelyeket a leggondosabb magyarázatok is maguk után hagynak –
mintha a jog is csak a joghézagoktól tudna élővé varázsolódni § Fioritura: a kicsi díszítés, amit mi teszünk hozzá, akár köze van az igazsághoz, akár nincs §
Ebédek, vacsorák, tespedt délutánok: mégse lehetett egymásra fordítani őket,
mint ahogy a két iker-kezünket se csak úgy egyszerűen §
A szép titkolódzás desszertje §
A parókia kovácsoltvas kerítése – a láthatatlan lényeg a világossá tett rések,
hézagok helyén látható §
Dunántúl – ahol még a táj is olyan megható igyekvéssel emlékezik napnyugati
gyermekkorára §
Nádasba húzódó szervilizmus – van abban is halált megvetés §
Őszi-téli töltényekbe sörétet, puskaport granulázni §
Szeszgyár Pennsylvaniában – Magyarország valamennyi megyéjéből telepített
barackból főzték a Viribus Unitist §
„Döbling – Turin! Haha” §
Fejetlen dragonyos a parókiakerítés díszvasának csúcsán, mely pontos mása egy
tippanféle égbehajózó magocskáinak §
Nyomjel, indiánul nyomvér §
A halál ődöng valahol §
Mint mikor az alkony kezdi megjátszani magát – rettenetes bozót §
A vizek rögeszméje §
Famíliás dolgok – látomások Imsós erdeje §
Beszédes ködkutyák a fekete kiöntések fölött §
Félrevezetett ösvényekkel telepített tájék, ahol a nyomok már sehová sem vezetnek, mégis biztosan kanyarognak a céljuk felé §
Egy mégiscsak kordában tartott rendetlenség madártávlata §
Pokolkőoldatba kevert krétaporral készült fotográfia §
Tél, mikor még a múlt is meztelenebb. Tartalék-sors §
Nem a dolgokra nyomta rá a bélyegét, hanem némán segítette lenni őket § Saroglyányi szalma a Bati-keresztnél és egy üres stohlwerkes doboz § Őzsutapaprikás kopogós csipetkével §
Az önfeláldozó gőgöt és élhetetlen megértést vegyíteni össze tetszetős eleggyé §
A Szabadság ajánlkozott föl neki – a legkényesebb vőlegény § Pikkelypáncél holdfényben – alsó-égi, ördögi firmamentum §
Megcsettent mulasztások §
Abortált Vízkereszt §
Csillagok születésének és halálának széphistóriája §
Az idő is csak szolga, nem határtalan §
Csupán alázatosan helyet adni a tények képzeletének és mágiájának §
A holdfény tette, amit tud: varázslatosan elcsúsztatta a kontúrokat, miközben
dermesztően élesebbre is rajzolta őket §
A rendhagyás szemérmesebb vallomása csak a rendnek – talán mert túlságosan
mélyről hozza fel a maga tiszta forrásvizét §
Az Idők Könyve végigírhatatlan §
Végenincs.