Nem úgy...?
a betűbányák koldusa
csipesszel szedi fel
az imakönyvből előmászott,
kitépett szárnyú kék-zöld
szitakötőket
fehér köpenyben versszeleteket ragaszt
az áldozati bárány oldalára
(kínos hadirendbe),
miközben állandóan azt kérdezgeti magától:
nem úgy kopog-e a monolit szíve,
mint a nagyfarú nővérkék cipője a gangria folyosóján?
a hitet marógép formálja,
és a leszakított forgácsok:
egy-egy nap
konyhanyelven szól a költészet
egy ideig még obulust forgat nyelve alatt,
majd meghal a tükör előtt