Tagoló ének 1992-ből; Áprilisi akvarell
Tagoló ének 1992-ből
Ablakunk alatt balkáni gerle
fára, fűre száll, ott burukkol –
balkonunk alatt itt Észak-Balkán,
a legvidámabb barakk múltán
legvidámabb a Balkán-kávéház.
Régi folyónkon egy égi komp jár –
részeges révésze réveteg.
Fölhangzik mégis féltőn egy ének,
ők énekelnek, a gyerekek:
hová ringsz, ringatsz, átkunk, komp-ország.
Áprilisi akvarell
Magyartanárok tiszteletére
Ahogy az áprilisi eget nézed
– jobbról még bezárt szobák,
a hóhullás énemlék-képe, szemedben a hóhullás
illyési rácsa,
s bal kezed felől már gyümölcs-kosár,
balról már a termő, gyümölcshozó nyár.
Ahogy az áprilisi eget nézed,
lábad előtt apró virágok:
– nevük sincs talán?
ahogy lépsz, nézed: virágzó
gyermekláncfű, te drága, s pásztori táska
Áprilisi virágaid ahogy nézed,
ki ültél előbb a hallgatás, a némaság,
a Csönd
atlanti-óceáni partjainál, most
virágaid látván
anyanyelvedhez is
hazatalálsz,
s ismétled:
gyermekláncfű, pásztortáska, aggófű, árvacsalán.
Ti drága áprilisi virág-család.
Nézed
a kerted előtti tengernyi rétet,
s múltad és jövőd is
megéled.
Hányszor levágták,
letapodták,
és hányszor
megéledt:
a gyermekláncfű, pásztortáska, az aggófű s az árvacsalán.
Őket óvod, őket becézed, ha nem leszel,
ők még akkor is lesznek.
Gyermekeid majd ők vigyázzák
– ha járnak a jövendő kertben,
virágzó rengetegben s rettenetben –:
a gyermekláncfű, a pásztortáska, az aggófű s árvacsalán.