***

lassan kialakuló tájékozatlansággal

lehúzom bugyiját, kidomborodó

vaderekkel bíbelődnek ujjaim,

belémkap a bölcsesség, mint

egy papirusztekercsbe kapaszkodó

középkori másoló, ezen a nyomon

indulok el, fél térdre ereszkedve,

az információs sztráda mögé,

hallgatom a hús lassú olvadását,

föl jegyzéseket készítünk, a füzetben,

valami történni fog.

lóg a melled a számba

számba veszem

próbálok immanuel kantra gondolni

nem megy

lemondja königsbergi sétáit

itt az ágyban

te vagy erxólcsi törvény

itt mellettem

kifolyók a csapból

amikor combod mosod

s ha elzárod

kussolva várom poshadásom

arra a vízcsöppre gondolok

aki a combodon voltam

mint kant a tengerpartra vetve

fölszáradunk egyre

fölnyalom magam rólad

kedves

s félrelépek kedvenc tartályomba

ha ütött az óra