Az ifjú és az agg; Barokk
Az ifjú és az agg
Hommage à Weöres Sándor
1
„Ablakom mögül elriad a hold,
tücskök laknak a bokámban.
Angyal tolul szemembe, mint a füst.
Mi az, amiről leváltam?”
„Minden szorongás égitest.
Szimfóniád erekre szálazódik.
Két angyalszárny az esték pallosa.
Az igazság levált. Mondd a valódit.”
2
„S ha megjegyzem a sejtelmeimet,
mint almahéj a metszőfog nyomát?
Kevésbé félek majd, öreg?
S veled mi történt? Téged ki lát?”
„Teve-forma vagy király-forma felhő,
a szikla is kigyúl, ha ég a katlan.
Ég a vágóhíd. A tyrannus eldől.
Ami történik, láthatatlan.”
3
„De merre? És hogyan? S az esték!
A reggelek! Az egész hibás
fogaskerék-rendszer! S a távolba
a soha be nem következő csattanás!”
„Az utak: egyetlen szimfónia. Ne játssz
éjfélt, se hajnalt, ha a hold letűnt.
A rend megpendül majd, ahogy a tücskök.
Világosodik. Suhogós. Gyerünk.”
Szigliget, 1997. január 20.
Barokk
de tous les lieux et
de tous les temps
Gérard Genette
Mint a megbűvölt nyúl, ha álmodik,
s nem is egyet, de kettőt álmodik,
s lánya, fia is vele álmodik,
és álmuk nem első, de második,
az első álom lényege: »lirique«,
a második (ab ovo) »onirique«,
és mert mind bűvöletben álmodik,
az álmukra a keret ráfolyik,
így kerettelen álmodnak tovább,
a napot elnyelik az éjszakák,
a liánt földre tekerik a fák,
a fákat az ég tekeri tovább,
s a mindenségben diegetikus
értelmet nyer a nyúlnyelv: „hova futsz?”
– Quo vadis? –, nem lehetsz, csak második,
a téridő előtted álmodik,
ki utoléri, azonnal kilép,
és nem derül ki többé a kilét,
aki győz, névtelen lesz valahány:
cél és hiúság fordított arány.
Álmodni (nem aludni) cél előtt,
álmodni veszteséget, téridőt,
álmodni metadiegetikus
szerelmeket, hol a hatvan s a húsz
a fákról égre egyformán pereg,
amíg megfordulnak a kerekek,
és újra összeépül a keret,
s az éj kiöklendi a lényeget,
hogy álmod sorsa többre változik,
mint a megbűvölt nyúl, ha álmodik.
1997. június 22.