Bohumil Hrabalnak; Sorsok; Éjszaka
Bohumil Hrabalnak
bekuporodni észrevétlen –
ez hát a gondosan bélelt fészek:
konfetti és flitter a teknőben
kiírva: betelt
fehér papírlapok
betűkkel maszatolt
karok és lábak
elfáradt húslegyek kórusa
szorong
és a száj is
egyre vékonyabb
a pillanat
még kikémlel a rácson:
(cigánylányok csípője lebben
színes szoknyák ráncain
macskák masíroznak
puhán a zajos utcán
hegedűszólam foszlányai
az agyban)
zakatolás
gondolatprés
korty sör
könyvek ködében
az emberből végül
kevés foszfor marad
doboz gyufára elég –
bekuporodni
és megnyomni
a zöld indítógombot
Sorsok
nyomomban
mindjárt utolér
érzem ám
a szél ma nekem kedvez
már kigondoltam
holnap hova
akkor még
nem tudtam
épp így akarta
*
nyomában
néha már
azt hittem
ráleltem
a szél ma nekem kedvez
mormoltam
megvagy
mégis
idegen így a világ
*
és mint a gyermek
ki sáros cipőjét
fényes lakkra cserélte
tétován
állok
az esős időben
Éjszaka
elhúztad a függönyt
csak sejtem
mögötte már élnek a fák
végre
egy mozdulat
gyűrődés
láthatod
nem félek
áttetsző szövetbe bújtatom
magam
ráncos holdba
fordult napom
valaki
engem néz
a néma sarok
maghatároz
egy szoborrá kuporodó
véletlen formát
fedetlen testem