Műbúvárlat
„ Tested ismerős,
mint egy titkos térkép."
(Márai)
1.
Megannyi büszkeség
tavasszal, a zene víz fenekén.
Scarlattiban a búvár, a –
búvárkodás teste.
Unott és nehézkes metaszerep
ahogy beléissza magát a vérek
pirosa, ahogy belédível
a húsok gótikája.
Toszkán testkatedrális:
nyárbőrök prereneszánsza.
Hány kor úszik e kivetülésben,
s hány kivetülést ér
meg az egyazon mása?
A halak a mindennel kezdődnek,
tavaszi testük komplett
mitológia. Mitológiák kompendiuma.
(A jós nézi vonulásuk
immár egyetlen, gótikus testét,
ahogy maguk
köré izzadják
a folyót, folyókat.)
A búvár ehhez képest
pikkelytelen borzongás.
(Létrehozom-e a vizét?
S ha igen, bemuzsikálja-e
világát a test?)
2.
Tetterős, derék forrás. (A textus
kibugyog.) Átfürdi egyetlen
nézés, csak hosszat
ne ismerjen. (A magyarázat
örvény, a szerkesztettség
torkából kúpol elő.)
Nápolyi hársillat, a megengedő
kételkedés moraja.
Visz az egész habvilág.
Nincs táj,
csak a táj világa.
A tájvilág vizezése.
3.
E módszer ereje az ügyetlenség,
a túlhajtott heterogenitás.
Az, hogy látszólag.
Hogy végül is elmerészkedik
a bűnseggig, mely
kövérkés pontot tesz
erre a testre is.