A Karácsondi út
Bob Dylan: Desolation Row
A képeslapon bitófák
Barna okmányok mindenütt
A szépségszalonban matrózok ülnek
A cirkusz sátrat üt
És íme, a vak porondmester
Akit transzban tartanak
Fél kézzel a kötéltáncoshoz kötve
Zsebre vágja a másikat
A rohamosztag meg be van zsongva
Indulna már nagyon
Ahogy a Szívem Hölgyével szétnézünk este
A Karácsondi úton
Hamupipőke kikapós:
„Aki táncba visz, tudja, hogy mér’ visz…”
És a farzsebébe dugja a kezét
Kis vidéki Bette Davis
„Szerelmem hajtott szüntelen feléd” –
Így motyog Rómeó
De beszólnak neki, hogy húzz innét, haver
Az vóna jó…
És a rohammentő, hogy elmegy
A nyomában csönd marad
Csak Hamupipőke söprögeti
A Karácsondi utat
Most a hold elrejti arcát
Minden csillag pislogat
A jósnő is behordja szépen
Az utcáról a cuccokat
És kivéve Káint és Ábelt
Meg a Notre Dame-i toronyőrt
Mindenki némán kufircol
Vagy várja a nagy esőt
És az Irgalmas Szamaritánus
Kiöltözik, bizony
Mert ma este nyit a karnevál
A Karácsondi úton
Ofélia az ablak mögött
Jaj, úgy féltem őt előre
Huszonkét éves korára kész
Aggszűz lett belőle
A halált romantikusnak hiszi
Páncélinget hord szegény
A hivatása, hogy szentként éljen
A bűne az, hogy nem él
S bár tekintetét Noé hatalmas
Szivárványába fúrja
Éjjel-nappal átkukucskál
A Karácsondi útra
A Robin Hood-jelmezes Einstein
A múltját egy kofferbe zárva
A haverjával, egy irigy csuhással
Itt járt egy órája
Cigit tarhált és abszolút
Ijesztő volt az arca
Aztán a trombitákat szívta kinn
Meg az ábécét szavalta
Ha látnád, meg nem mondanád
De híres volt egykoron
Mikor villanyos hegedűn nyomatta
A Karácsondi úton
Geci doktor a világát
Egy bőrcsészében tartja
De a nem nélküli páciensei
Könnyítenek rajta
A nővér egy helyi lúzer
Aki a ciánt osztja ki
Meg a részvétkártyákat, hogy „Urunk,
Irgalmazz neki!”
Bádogsípon játszanak
Mindegyik bőszen fújja
Hallhatod őket, ha kihajolsz jól
A Karácsondi útra
Az utcát fellobogózták
Eljött az ünnepi nap
Az Operaház Fantomja meg
Tökre mint valami pap
Papiztatják Casanovát
Higgye, hogy biztonságban van
Aztán elkábítják a dumájukkal
És kivégzik nagy komolyan
És a Fantom rászól a csontos csajokra:
„Ha nem érted, tűnj a pokolba
Casanova most éppen kikap, mert eljött
A Karácsondi útra”
Éjféltájt minden ügynök
Meg az übermensch-csapat
Kijön és begyűjt mindenkit
Aki az útjába akad
Aztán beviszik őket a gyárba
Ahol a szívroham-masinát
Átszíjazzák a vállukon
És a biztosító-brigád
Petróleumot vételez
A kastélyban, majd újra
Őrségbe áll, hogy ki ne szökjön senki
A Karácsondi útra
Dicsőség Néró Neptunjának
Kifut a Titanic
És mindenki azt üvölti:
„Maga hová tartozik?”
És Ezra Pound meg T. S. Eliot
A hajóhídon harcban áll
Míg a kalipszó-dalnokok átröhögnek
A tenger ablakán
Ahol a felvirágzott halászok
És a szirének ringatóznak
És senki se szentel túlzott figyelmet
A Karácsondi útnak
Kezemben maradt a kilincs
Mikor megjött a leveled
Ugye, csak viccből kérdezted
Hogy mi újság veled?
Ismerem, akikről írtál
Tisztára gáz fejek
Át kellett gyúrnom az arcukat
És adni nekik új nevet
Na jó, most már ne írj többet
Mert nem olvasok túl jól
Még akkor se, ha onnan postázod el
A Karácsondi útról