Embléma
El Kazovszkij kisgrafikájához
Tudta, csakis hasonlatként létezhet.
Akára jelen idő, amelynek két szárnya
a múltba és a jövőbe egyszerre csap.
Olykor színpadi gépet toltak alá.
Akadt szó, amelytől súlya lett,
s oly borzasztó,
melytől feszes léggömbként hasadt szerte,
de a legtöbbnek nem volt jelentése.
Olykor az idő megemelte.
A tekintetek sava
beljebb hatolt
az arcvonása titkaiba.
Jobbra át és balra át.
Megkondítja, szólt borongva,
mint harangnyelv egy molekulát.
A történetéhez nyelve lett,
csontmolnárhoz csontkovács,
az ideáthoz odaát.