Divat; Szent Lucia-négyes; Álom;

Divat

Rádraktam lassanként az óperenciát

bálnahas cipőket pisztrángpötty harisnyát

szabattam dagálykor szabattam apálykor

heringszálkácskákból könnyed bugyogócskát

delfin szatócs varrta

ezüst pikkelyekből hajolt rá a szoknya

blúzod vörös pontyból zafírszín pókokból

homár páncéljából mellbimbód láttató smaragdrőt melltartó

feszes szűk kabátod cápa uszonyából

kalapod vitorlás halakkal hímezve

kesztyűd és a táskád finom polipbőrből

csiga-kagyló csatot kontyodba tűzettem

alapzatnak alád korallsziget gurult

gyönyörködve néztem kelekótya művem

rubiniakká szádat ultramarin szemed

végül lerántottam öledről a tengert

saját forrásomból hogy megöntözzelek

Szent Lucia*-négyes

Gyere galambom

hopsza édes

ez ám a tánc

a Szent Lucia-négyes

járjuk magunkkal

kettős árnnyal

múltunkba lengő

pálmafákkal

a szigeten még

a régi éden

nyújtózkodunk

a kéj kezében

méztől sikamlós

dombra hágunk

reszkető nyárson

sül a vágyunk

hogy minden mindig

így maradjon

a csiki-csuki

malomajtón

ha rés nyílna

csak annyi éppen

a szerelem ki-be lépjen

* Szent Lusának is olvasható

Álom

A boldogtalanság rojtján látszott

nem éli meg az új karácsonyt

szétmálló szála

foszló selyme

akárha ringyó henteregne

szégyenlett kéjjé bomlott széjjel

s én megfojtottam

az éj kezével