Mese a mézről
Leányka, álma térdig ér,
s hóba csepeg friss, fiatal vére.
Csirkék nézik, félrefordult fejjel,
elvágott torokkal, égnek meredő
lábbal. Égő hús sistereg a szájban.
És a máj mindenhatósága mellett
a vese előretör, levizel
minden nyalánk atomot. Gerinc
kéménye dől. Agyfüst, amott meg
pernye virágzik. Szél-ütem szakad.
Aztán már csak a házak távolodnak,
pofonok ritmikus döreje száll,
csónakázik, s nevetve visszanéz a
lány, ujjai közt aranyba-nyálba
fúlt viaszfigura torka.