Mese a mézről

Leányka, álma térdig ér,

s hóba csepeg friss, fiatal vére.

Csirkék nézik, félrefordult fejjel,

elvágott torokkal, égnek meredő

lábbal. Égő hús sistereg a szájban.

És a máj mindenhatósága mellett

a vese előretör, levizel

minden nyalánk atomot. Gerinc

kéménye dől. Agyfüst, amott meg

pernye virágzik. Szél-ütem szakad.

Aztán már csak a házak távolodnak,

pofonok ritmikus döreje száll,

csónakázik, s nevetve visszanéz a

lány, ujjai közt aranyba-nyálba

fúlt viaszfigura torka.