a szimbolizmus felezése
részletek
egyszer álmodtam ezt a tájat
fehér kősziklák meredtek ki
körös-körül sík meg szélirány
s most jövök rá mint a kiszáradt
tenger
ekkor épp otthon csavarogtam és megmásíthatatlanul
lehajoltam a kőhöz mert ráébredtem
ez alatt ők élnek
de hogy egy simításra talán felszökkennek
attól megborzadtam futottam
rohantam
át
a láthatatlan fehér csík ami összeköt gyakran
kiforgat anyaország meg metszete
része és egésze annak ami volt
és szült
a tenger is fogyatkozik árad
a lyuk is fogyatkozik sokszorosodó
végül még az új is elmarad
nemcsak a másság
szabadkozok és szófosok
cselekedtem az évek kedve erre vitt rá
tán a ború
a csúnya nagy bohém klitty klatty itt a fejembe
ezek a mókák őrizni kell
az istenítés még nem jön el
csak akkor akkor seggfej
ha megint elszórakozol
a magotokkal
ülök a klotyón
a kedvenc helyem
a könyv vánkus magammal ragadva szuszogok
csettenés nyomás és végül
öblítés
ne feledjünk el öblíteni!
s mához egy hétre meglesem a fiatalságot lógó
farokkal otromba lángváltozással
____________________________________
meddig ez a gazdagság szerénység
nélkül
a tavalyi év Komáromban huzat
_____________________________________
„még vagyok meg vagyok még
leszel”
s megengedem azt is hogy
tévedtem
apám anyám halott a jó isten nyúgosztalja őket
emellett kitűnő érzékkel vagyunk
megáldva
mindannak ami keresztül csapódik
felettünk
a természetben vannak kecsesebb dolgok
ezt használjuk minden oldalról akkor
oké
a nap tűzött
vizet kért
s Ő
őrizte
a kutat
a fohász szürcsölés kifogástalan maradhat
szín tiszta lehelet finom
és csábító
valahogy kizökkentem hova tartozunk
ide
ahová tartozunk ide
s most már vigyáznak rám
érzem
s erre a kitaposott útra olyan halványan
kerültem
a kilyukasztott kutyának oly
könnyű
_____________________________________
köszönöm asszonyka hogy egy
vagy vannak kik megfagynak s megrepedeznek
így ezerszeresen szóródnak szét
te az ágyon
a kusza lepel szétfeszít
csodálom
eped beléd a nap
ez a szakmája
mint őrült szíjgyártó
ahogy odavagdossa az árnyakat neki a szekrénynek
s becsukódik
párszor megérintett a fáradtság s most igen
igen
nagyon fáradt lettem
lehettem bűvös vagy nőm elherdált
titkom csupasza a pernyéből úgy a
tavaszból jöjj elő
s ha mivoltod fésűs kicsit eregess
magadba pattogó lágy fintorral
átfűrészelem a hajszál
ugrásokat
barátom az ünnepségek a mi
nap
a legnagyobb kanyhalója
Te voltál
s feltételezted azt hogy ez örökké
tart
a csípőtől lefelé
az mészkosár
s azon túl fémnyelv
a kettő úgy záródik becsípi a tököket
ne félj jámborok
„ez micsoda kalapálás”
epilógus:
keskeny.