Kalligram / Archívum / 1992 / I. évf. 1992. október / VÁVÁVÁ

VÁVÁVÁ

Megejtő, ha SZEEP NOE

kur-vávává-lik,

mert épp a SZEEP NOE

megbirtoklásában

csúccsúcsul ki

a FAIR-fi,

akikakiagyi rejtekében

á-mormor-dályokat

osztogat magában,

abban ringatózva,

hogy míg a szem pillája

egyet rebben,

kinnyen-könnyen,

mint duplafarkantyús

füstöltfecske-fejecske

előtt libbenbillenpille

egy utolsót –

s leteperi ő is

a SZEEP NOE-t,

ám oly-bábábá-skodik

a teprés fölött,

hogy önnönönmagába ordít

a szerelemfegyver

(kétélű puska az,

tudni való),

s aztán, ha átlépdelik

kedvenc emlősállatát

– miközben (mással!) váladékol –,

szétlőtt szívvel fölkiált:

így lássam az alfelét?!

más marja mitesz-szerét!

nem értem a módszerét,

fiszref – aszraf – élrelép!