Igazság; A remegő kézről; Az ízeltlábúak rendjéről
Farnbauer Gábor fordításai
Igazság
Tévedhetetlenül távozott, az ajtó feketéllett,
mint egy véraláfutás, úgy beletrafált
a közepébe.
Mi ketten még üldögéltünk
és a jegyzőkönyvek számai
bámultak ránk, mint
nagyfejű zöld bogarak
az est hasadékaiból.
A könyvek hátukat
nyújtóztatták.
A mérleg csak úgy méregetett, és
az álom istenének nyakláncából
üveggyöngyök zizegtek
a serpenyőkön.
„Neked már volt igazad?” – kérdezte egyikünk,
„Nekem nem.”
Majd tovább számláltunk.
Elég későn volt.
És kint jegesen lila füsttornyok
emelkedtek az ég felé.
A remegő kézről
Egyesek tudják, mit, mindazonáltal
újból és újból választanak.
Egyesek tudják, mennyit, mindazonáltal
újból és újból mérlegelnek.
Egyesek gondban vannak, és kezük
kissé remeg.
Egyesek nincsenek gondban, és kezük
kissé remeg.
Paroláznak, akárha dörögve letenyerel az ég,
Odacsapnak, akárha
egy könyv összeklappan,
Mindazonáltal a kezük mindig
remeg kissé.
Beöltik a világosságot a felszín szövetébe,
Beöntik a sötétséget a mélység a tömlőjébe,
és a kezük remeg.
Kilendítik az időt, elakasztják az időt,
Ütemezik az élet idejét,
És a kéz remeg
mint az első szivárvány az égen.
Lejegyzik e sorokat, és a kezük remeg
mint forró levegő a szakadék fölött.
És eme remegő kezek
tömkelegéből
lészen
a világ
teljes bizonyossága.
Az ízeltlábúak rendjéről
Az Adactylidium atka
az anya testéből kel ki,
kirágja az anya testét bévülről,
miközben párosodik
mind a nyolc
kishúgával.
Úgyhogy, mikor megszületik,
akárha saját életét elhalva:
mindennek utána van,
és szabadlábra kerül
a céltábla fekete közepében,
a nem kötelező lét gyújtópontjában:
abszolút költő,
tagolatlan,
tapogatózik
nyolc lábacskával.