Hátsó gondolat

Szeptemberben együtt voltam Németországban egy nálam fiatalabb, kitűnő cseh íróval, Michal Vieweggel. A cseh kolléga kiadói lektor, eddig három könyve jelent meg, mind a fordulat után. Magától értetődik, hogy sokat beszéltünk irodalomról. Nem emlékszem rá, hogy az utóbbi években mikor volt alkalmam „irodalomról” beszélni valakivel. Egy kicsit röstelltem is magam. Bizonyára olyan korban élünk, amelyben „hallgatnak a múzsák”. Pedig nincs háború. Van viszont mély társadalmi, gazdasági, erkölcsi válság, amelynek nem látjuk a végét, és nagyon sok ember létfenntartásához kevés a napi huszonnégy órás hajsza. Egyre több könyv és folyóirat jelenik meg, és egyre kevesebb idő jut az olvasásra. Az irodalmat pedig egyre nagyobb érdektelenség veszi körül. Vagy csak a tiszta beszéd hiányzik – megint? Beszélgetéseink temetői hangulatot árasztottak, éppen csak néhány siratóasszony hiányzott a társaságunkból.

Közben sokat konferenciázunk. Én is. De minek? Szalmacséplés az egész. Beszélünk, mintha az irodalomról beszélnénk. Közben nem tudok szabadulni a gyanútól, hogy valamiféle menekülés ez. Menekülés a tiszta, a világos, az egyenes beszéd elől. Nem tudok szabadulni a gyanútól, hogy 1989 után megint elbaltáztunk valamit. Egy nagy lehetőséget. A tiszta és világos beszéd lehetőségét. Nem publicisztikára gondolok elsősorban, nem pamfletekre és nem is politikai esszékre. Hanem az irodalmi beszédre. Az olyan „beszédre”, amely megérint, mi több, megrendít. Amely képes áthatolni a köznapiság egyre vastagabb falain. Olyan művekre, mint Mészöly Miklósnak az elmúlt másfél évtizedben írt számos kisprózája, Nádas Péter regénye, az Emlékiratok könyve, a Szinisztra-körzet Bodor Ádámtól vagy Fülöp Antal regénye, a Piszkos ember. Bennük a „jó mondatokon” túl a tiszta beszédet élvezem elsősorban. A tiszta beszédet, amely a legnehezebb beszéd. 1989 óta végre mindenki beszélhet, s mondja is a magáét rendületlenül és megállíthatatlanul. E mögül a beszédáradat és hangzavar mögül szól az a néhány hang, amelyre oda kell figyelni. Amely miatt érdemes annyi kiadót és folyóiratot fenntartani.