Kalligram / Archívum / 1993 / II. évf. 1993. január / Belülnézet

Belülnézet

Drága Estike!

Itt kezdődik a levél, de ne olvasd el, mert nem neked szól. Csak nem akadt senki más, akinek elküldhettem volna.

Drága Estike.

               

Parázsfészek. Leltári szám: 1.

               

Korlátozott számban még kapható vagyok bármire. A feltámadás ideje közben egyre kevésbé aránylik hozzám.

Előbb vagy utóbb; nem bírom eldönteni. Nem tudok különbséget tenni a kettő között. Hozzáteszem, hogy a kettő között mást sem tudok tenni, de ezt nem mentegetőzésnek szánom.

               

Leltári szám: 2.

             

Ma elutazom a szélrózsa mutatta irányba. Előtte szerelmeskednem kell, nehogy összeakadva egy nővel útközben, meggondolatlan lépésre szánjam el magam. Meggondolatlan lépre menjek, mint annyiszor, amikor megfeledkeztem a szerelmeskedés előtti szerelmeskedésről, mint a megelőzés egyetlen épeszű módjáról.

             

Leltári szám: 3.

               

Merthogy mi van a kettő és a három között? Melyik egész?

           

Leltári szám: 4.  

           

Egy óra vulva. Vulgáris vulvanizálódás, aztán sipirc.

Teljes védettségben a csapdarejtő kínálattól. Kérem a következő Vénuszom. Botlás ehol? Nem hinném.

A nap kezdete: a kettő és a három között, ha jó ütemben ér, nem veszélyeztet még maga az immunitás se.

                   

Leltári szám: 5.

               

Jobb ma egy egyenes a holnapi görbénél. (Ez törölve még jobb.) Biztosan te is azt hiszed, megy az idő.

A vonat megy. A dohányzókocsiban rányitottam az ablakot a kalauzra, mire kis híján megfulladt. Én megyek el. Ez most fenyegetés? Tanulj meg ketyegni. Van rá egy órád.

                   

Leltári szám: 6.

                     

Ott a vonaton eszméltem rá, hogy amióta nem dohányzom, azóta jóval ritkábban.

A feledékenységemről megfeledkeztem. Ezt aztán összefüggésbe hoztam.

Ne kenj mindent az órára. Semmi köze az időhöz.

Én a kalauz jegyese vagyok.

Erről felejts el engem a legkönnyebben.

                   

Utóirat:

Vízöblítési tanácsok

                     

– az első tekercshez:

             

Valójában az érdeklődés homloktere ekképpen ábrázolható: – Hogyan képezzünk szabályos rajzolatú s egyben kedvünkre való frászkarikát? Több veszett is volt Mohácsnál.

             

– a második tekercshez:

             

Lányszobák; miről is van szó? (Önéletrajz. New! New!)

Káprázatos labdákat kaptam. Ordító helyzet. Én meg erre; inkább a farkasordító: – Kérem a kalapom.

Szándékosan lődöztem el őket össze-vissza. Sajnáltam volna, ha bármelyik beakad a hálóba, és azzal vége.

Jokerszám: otthon a lecsó szénné égett. A szén hamuvá lett. Mit is akartam tulajdonképpen? Nem hinném, hogy elhagyott brigádjelvényeket találni.

           

– a harmadik tekercshez:

             

Sosem voltam bizonytalan senkiben. Féltem a rendszerestől. A rendszeres meg a rendszertelentől. így féltünk mi itt ketten az egésztől.

Aztán Foxi Maxi matróz lett. Dupla vagy dupla. Semmi vagy semmi.

Hiába próbáltak rajtam segíteni. Hullámvasúttal akartam hazajutni minden távoli városból. Hullámvasutas. Közben páros lábbal lőttem az intelligenciahányadosomra. Hagytam, hogy az IQ-m lemenjen tizenkettőre. Egykettőre. Pompásan éreztem magamat.

             

– a negyedik tekercshez:

                 

Amikor tollas patkányok vízipólóztak a medencémben, többnyire tehetetlenül ábrándoztam a lefolyóról. Lidércek vonta kordé vitt aztán felfelé.

Hintettem onnan kétirányba: – Az életem csalétek. Vámmentes Rousseau. Egy kis tartást kölcsönözni. Belétek is.

Lányszobák.

Nővel sose csald meg a feleségedet, mondta a hűségem. Hát akkor meg mi a fenét csináljak? Frászkarika. Karikát. Kört.

Körözz egyet ártatlan csodálkozás. Csakhogy nekem jógalégzés közben esett igazán nehezemre füstölögni.

Miért nincs kiírva ilyenkor valahová figyelmeztetésül például az, hogy: Vigyázz, mert lehet, hogy holnap szerda lesz. Hm?

Ha-ha, mondta a bohóc. Egy zsák aranyér.

                 

– az utolsó tekercshez:

               

Csapra magyar! A WC az udvarban. A kulcs az üzletvezetőnél. A kedves vendég nincs magánál?

Ejhajnak mégis így a jó, merthogy bilincsben nehéz pillangót fogni. Pillangózni. Tudatja veled a fa/irat odakint az udvarban.

Vedd gyaloglásra a dolgot. Menj át egy másik utcába. Aztán menj át a túloldalra. Aztán ne fogadd meg ezt a tanácsot. Nem vagy te lepkegyűjtő.