Szutykos mesék

Főhadnagy Fazekas

A huszonöt botütést Lúdaskása valószínűleg nem bírja ki, töprengett Dagibá. Dagibá is meg Lúdaskása is a Lúdas Matyi című opusznak voltak a szereplői (satnya elő-változatai inkább), akiket az Isten teremtett ugyan, de csak amúgy első nekifutásra, mintegy próbaképpen, piszkozatként az igazi, a végleges figurák megteremtése előtt. Döbrögi helyett Dagibá, Ludas Matyi helyett Lúdaskása. Volt az Isten egyébként már rosszabb formában is, amikor Hamletet első nekifutásra Nyári Ficzkónak nevezte, Ophéliát meg Ubrik Borbálának. Azokat viszont estére átigazította, Dagibáékról pedig csúnyán megfeledkezett.

Dagibá sovány, hegyesbajszú, villogó tekintetű mezőberényi gyáriparos volt, Lúdaskása meg néger szakácsné Los Angelesben. Debrecenben kellett volna találkozniuk egy pulykakakas-árverésen, hogy megmérkőzzenek. „Hát ki a legerősebb szkanderező, hé?” – kiabálta Dagibá, mikor elkésve, a pulykakakas-vásár után öt héttel megérkezett Debrecen főterére. Az Aranybika szállóban szállásolták el, aznap éppen Lúdaskása volt a soros szakácsné.

Dagibá alkoholmentes sört kért és hamarosan elaludt, félálomban jutott csak eszébe a huszonöt botütés. Nyomban fölemelte ötvenre, hogy Lúdaskása biztos beledögöljön. A szakácsné azonban ravaszabb volt, mint három kanördög, és éjfél után megevett két rúd baromfivirslit, ezért aztán hajnalig ült a reteráton. Valaki egy könyv kitépett lapjaival törölte ki a seggét, a könyvet meg otthagyta, ezt olvasgatta Lúdaskása, Dagibá ezalatt hiába kereste szájas pandúrjaival. A könyv Tom Sawyer kalandjairól szólt, ráadásul egy viszonylag ritka nyelven. Lúdaskása azt hitte, svédül, de tévedett, a könyv izlandi nyelvű kiadás volt, egy hazájában kevéssé ismert irodalmár fordította, akinek a felesége két heti házasság után megszökött egy Blum nevű buta és élveteg dublini fiskálissal. Az irodalmár egy trieszti szállodában érte utol őket, és rövid szóváltás után mindkettőjüket szodomizálta. Öngyilkosságát később úgy magyarázta, hogy Blum végbelében nagyobb élvezetet talált, mint a feleségében, s ezek után nem látta tovább értelmét az életének.

Meg kell még jegyeznünk, hogy Dagibát nem szerették az unokái: a háta mögött kiröhögték, szellentését szellemessel viszonozták, s ha véletlenül találkoztak Mezőberény főutcáján, kalapot emeltek ugyan, de rögtön utána jót húztak rá csontfejű sétapálcájukkal. Egyikük össze is számolta: négy és fél év alatt mindösszesen huszonöt botütést mértek sovány, kisebesedett ülepére. Dagibá panaszt emelt valahol a városházán, de panaszának nem lett foganatja. A szégyen vitte el, huszonegy év múlva.

Gúzsbakötve

Olivér bácsi albérlő volt Balambériéknál, afféle nyalka mozistatiszta, aki szeret csíkos háziköntösben feszíteni. A Balambéri gyerekek csodálták, és azt sem bánták, hogy néha, éjféltájt letapizta az Erikát. Éppen ő – Erika és nem más – vette észre, tizenkét és feledik születésnapján, hogy Olivér bácsinak letörött a bal bölcsességfoga: ez a csorba fog ugyanis jól felsértette az Erika jobb mellbimbóját. (A kislány elaludt a tapizás alatt, és Olivér bácsi orvul szopni kezdte a keblét.) „Nem tudsz vigyázni, Olivér bácsi, te csúnya” – mondta nyűgösen Erika, de talán nem haragudott igazán, csak negélyezte. A bácsinak végül sikerült lecsitítania: megpuszilta az arcocskáját.

Másnap aztán kiderült, hogy három odvas foga is van Olivér bácsinak, és nincs pénze fogorvoshoz menni, mert minden pénzét Erikára költötte, sőt még tartozott neki a legutolsó tapizásért. Olivér bácsi ekkor azzal állt elő, hogy Erika fizesse vissza három tapizás árát, mert a foga akkor tört le, mikor sörétekbe harapott véletlenül, márpedig a sörétek abban a fácánhúsban voltak, amelyet Erika állandó barátja, Guzsvinyecz Ervin, a fővadász lőtt: ő hozta ajándékba Olivér bácsinak.

Guzsvinyecz mindennap meggyakta a kislányt, csak ha másnap filozófiadolgozatot írtak, akkor nem szabadott neki. Mégpediglen azért nem, mert a filozófiatanár éppen Erika apukája volt ebben az iskolában. Első generációs értelmiségiként még túl komolyan vette a hivatását. Ő érte el nagy nehezen, hogy Ervin, a fővadász ugyanabba az osztályba, a hatodik bébe járhasson, mint Erika. Szó volt arról is, hogy egy padban ülhessenek, de az osztályfőnök ehhez nem járult hozzá.

A fővadász ezt hallva le akarta puffantani az osztályfőnököt, de csak a kutyáját lőtte le, egy vemhes ír szetterszukát. Dühében nyomban felhasította a szuka hasát, hogy kiszedje belőle és falhoz csapdossa a kölyköket, ám a kutyakölykök helyett három fácánt talált a hasában, mégpedig épp azokat, melyeket ellensége, a falu fősolymásza, Guzsalyos H. Ervin lőtt le tavaly egy ünnepi vadászaton, amelyen a trónörökös is részt vett. A trónörökös a vadászat után, épp a sikeres fácántalálatért aranygyapjas renddel tüntette ki a fősolymászt, Guzsalyos H.-t, aki pedig nem volt jó vadász, s azt beszélték, azokat a fácánokat sem ő, hanem Sebeszta, Balambériék legkisebb fia lőtte le. (Ez egyébként nem volt igaz, Sebeszta aznap is seggrészegen hevert egy erdei barlangban, s bár még ilyen részegen is jobban lőtt mindkét Ervinnél, a fővadásznál is, meg a fősolymásznál is, most végigaludta a napot.)

Száz szónak is egy a vége, Olivér bácsi így jutott a fácánhúshoz. Amikor kiderült, hogy három foga is törött, sőt odvas, és hogy Erika nem adja vissza a tapizási pénzt, Balambéri tanár érdekes megoldást javasolt. A fájó idegvégződéseket ki lehetne égetni cigarettával is, mondta elgondolkozva, egy régi filozófus könyvéből pillantva föl lumbágós tekintettel. A gyerekek tapsikoltak, sőt Albin, a középső, már hozta is saját, nagyfejű pipáját. Albin azonban mongol-idióta volt, ezért most sem verték meg nagyon, csak a pipát törték darabokra.

Olivér bácsi Erikát kérte fel, hogy ő égesse ki az ideget odvas fogaiból. Mindenki egyetértett, de Balambéri tanár élettársa, a gyerekek nevelőanyja, egy Pusztai bácsi nevű törpe termetű, állandóan szipákoló suhanc figyelmeztette Erikát, hogy két bugyit is vegyen fel előbb, mert Olivér bácsi úgy fog visítani a fájdalomtól, hogy füldugót lesz jó mindenkinek bedugni, de a kislány még így sem kerülheti el, hogy elélvezzen, és merő egy lucskos legyen a bugyija. így is történt: a végére még a fősolymász is odaérkezett egy csomag pralinéval. Az esetnek messze földön híre ment, és megint-csak a részeges Sebeszta sajnálhatta, hogy nem látta, mert aznap üzleti ügyben a fővárosba kellett utaznia.