Szűz

„...egy jégbarlang mélyén verejtékező

szűzleányra találtam.”

                                 (Maeterlinck)

Öblét verejték öblögette,

harcsaszájként tátogott örve,

s odva oly búsan kotyogott,

mint forgószélben kavargó fagott.

Az isten gondos – táltos ujjat

adott az izzó sebbe ölteni,

kéje zsarátján széttoccsantak

ormótlan ormú keble köblei.

Nyomban elernyedt, kontya lenyaklott,

bozótja pernye – tűzvész dere lett,

epre ajkai korcán lelt aklot,

s ujja is szendén elgémberedett.