Kedden

bohóc

a legjobb fegyver a négylábúak birodalmában

lehúzott kesztyű

tanúságtétel

csak innen el

kering kitér szájból szájba

hajszálat talál

a kanyar árkos íve réges-régen

málló mélység

szívével templomot hajlít

csavargószentélyt

millió csengettyű

nyelvburok

ha elfordul ha elrepül

sziporka gyúl

ülök élek élén torkig nagyon valahányszor levetem

a cipőmet KALIMPÁL a bokám hálaisten

egyszeri ugrás könnyű

szárny nélkül szűkebb az álom

mind csupa varrat

mint aki fészkel

mit még

a legnagyobb kísértés ismerni minden részletet

még felálló és

leírhatatlanul meztelen

a megismerés és a cselekvés

koplalástól sárga szája

azonos gondban

középre csalta de hogyan tovább

elmentem nyers arc árnyéka túl az utolsó körön ÉNELLENEM

tör fölfele a por összecsapunk

a kígyó szerelmes nem békeharcos

nyála titokban a túloldalra

és oly sebesen hogy az már fájdalom

ne menjen el

szemébe lángot

derengje át az örökös homályt

áthaladva sötét súly alatt

pajkosan hágja meg nedvedző otthonát

villog a kés

személytelenné válva készül a számvetés

minden halott nincs veszve semmi

ez már AZ áttetsző bőrön át látom szembeállítva kikiáltva a sóvárgás

széjjelárad ó édes ÉLET

egy másik szó harangos delet

tenyérbe szorított nyelvet hoz

nincs még szétbontva

zihál a véres szorításban bugyborékol

rossz fogás gyöngyöző izom

kanyar megint és lelökődöm tiszta zengés ahol már nem tud

megállni a rosszul összeillesztett bőrhüvely ÍGY JÓ nyílik

van viszont befelé üvöltés

koponyarobbanások

kivert világ

nyugtalan ha élni ÍGY JÓ