Kalligram / Archívum / 1993 / II. évf. 1993. július–augusztus / Sipos, vagy Sidó, vagy Fekete Jósi Rabszemély Szabad Vallása:*

Sipos, vagy Sidó, vagy Fekete Jósi Rabszemély Szabad Vallása:*

– Megfogóimnak megfogatásomkor ugyan azt mondtam, hogy Barna Jósi a nevem és szökött katona vagyok, azomban most már igazán megvallom, hogy: Sipos vagy csúf néven Zsidó Jósi a nevem. Sárvári Ttes N. Vas vármegyei születés, mintegy 24 vagy 25 esztendős Rkat. vagyok.

– Tornai (Veszprém megye) helységének kanásza voltam, mintegy másfél esztendeig egyébbiránt fiatalságomtól fogva pásztorkodtam, elsősorban Ikerváron csordás bojtár lévén, onnét Péterfára, onnét Sótonyba, az után Borgátára, Kotsra, Borszörtsökre, Kertára, és végtére Tornára kerültem. Kotson voltam szolgálatom idejében el vettem Piritrül Korpátzy Mihály leányát, ki utóbb Kertai kanász lett, ezen feleségemtül vagyon egy kis leányom, a többi gyermekeim el halván a multt nyártul fogva pedig bizonyos marha lopás miatt üldözés alá esvén el ugrottam, s azótátul fogva folyvást fogattatásomig csavarogtam.

Húshagyó Hétfőn estve Sárosrul Rendekre a végett mentembe, hogy az ottani lakatossal ezüst sarkantyúimat Csizmámnál levetessem, de ennek házát meg nem találva a Szőlő Hegy felé legszélső paraszti házhoz, noha ott esméretlen voltam bé mentem, itten egy kurva személyt egy juhásszal együtt találtam és mivel sötét volt gyertyát gyújtani kívántam, de még az történt az alatt a pásztor ember elment az ottmaradt személy pedig hozzám adta magát, s azzal vele háltam, hajnalba el küldöttem a Házi gazdát a lakatoshoz és ez el is jött feleségestül, kit megismertem, mert az előtt nekem pajtásaimnak névszerint Holits Gyurinak, Ádám és Jantsi Desertoroknak Mogor vagy Nagy Jantsinak Milfait Ferkónak és Lakatos Miskának csizmákat patkolván a Rendeki Erdőbe is ki jött hozzánk, mostan pedig házához elhívott azon biztatással, hogy ottan bátorságban lehetek, el is mentem oda a mondott Fehér személlyel együtt és annak Szobájában lappangván délig ezen közben Birkafogó kampó csináltatás végett odaérkezett Fekete Sándor juhászával és a kurvával éppen asztalnál evés-ivás közben egy ümögben ültem, amidőn egyszerre egy német katona tiszt úr a szobába reánk jött, neveinket kérdezvén elsőbben a Juhászt megragadva ki lódétotta, azután engem is ki neki nem feleltem arczul vágás után ki húzott, s én az ajtón kiesvén az utczán futásnak eredtem, de egy ember által tartóztatva utóbb a katona Tiszt által eléretvén magamat kezei közül minden erőlködés mellett ki nem szabadéthattam, hanem általa a szállásra vezettettem s meg vasaltattam.

Megfogatásomnak oka az, mivel én mint csavargó üldözés alatt voltam, és itten hihető, valaki feladott. Megfogatásom után való nap azon Homvozó Szerdán Sümeghre kisértettem, utánna való napon csütörtökön Sárosára vitettem, hol lappangásom helyének ki tanulása végett a Pásztorokkal egyúttal szembe szálléttattam, onnénd Pénteken Zalaegerszeg, mint ezen nemes megye Széke felé Mihályfára s végre szombaton azaz febr. 11-n ismét Sümegre hozattam, ahol mai napon a Rögtön ítélő Bíróság eleibe álléttattam.

– Igen is te csavargó és rabló voltál és köz tudomány szerént azon zsivány társaságnak, mely Milfait Ferencz vezérlése alatt az egész vidéknek r,ettentésül szolgált és éppen a te elugrásod által számos rablásokat útonállásokat el követett tagja voltál. Jelesen fő részt vettél a Pápai útban a Veszprémi mesterembereknek útjok állásában az után Bánki korcsmárosnak Tüskevári Plébánosnak – Tótvázsonyi Birkásnak Salföldi jobbágynak, Tornán özvegy Karácsonné asszonyságnak Szolga Győri Hunkár Antal Tábla Bíró Úrnak, Bajnán az Urodalmi Vadásznak Majokon a Vendég fogadósnak és más többeknek ki rablásában, vald meg tehát számos gonosz tetteidet, és beszéld el csavargásaidat. Szolgálatod helyéről lett elugrásod idejétől fogva meg fogattatásig?

– Én a nevezett Milfait Ferkónak társaságában való létemet nem tagadom ugyan, de én ő vélek folyvást mindenkor nem voltam és a kérdésben tett minden rablásomat el nem vállalom, hanem egész csavargásom történetét következő képpen vallom meg:

– A mult nyár kezdetén Tornára hozzám jött Sárosdi Csordás Bojtár Bernát Ferkó nevü, engem félre híván arra biztatott, hogy Csöglérül marhákat lopni mennék el vele, kinek szavára reá állván ell mentem, s onnét éjszaka a legelőről két tinót el hajtottunk s azokat Tornai csordás Héritz Pál eleibe vertük, annak tudtával, mellyeknek egyikét, még én a Pinkótzi zsidónál részegen feküdtem Héritz Pál el sikkasztotta s nékem azt mondta, hogy úgy lopták el tőle, a másik a károsnak visssza adatott, mert én magam ösztönöztem Héritz Pált, hogy mondja meg a bírónak, hogy tegyen jelentést a tinónak kihirdetése végett, mintha tévelygő képpen kerültek volna oda, azomban ő előbb egyiket alattomban hihető képpen el adta, melynek árábul engem soha sem részeltetett: ennek következésében én a falu bírája előtt egygyesség szerint az elvesztett Tinó meg térítésére nézve 55 vftok fizetésével terheltetvén, ennek fejében sertvéseim árát, és béremet kéntelen voltam fordétani s így értékemtül meg fosztván Bernát Ferkónak azon Csöglei csordás Esze Józsefnek kivel meg egyeztem biratásokból újra reá adtam magamat a marha lopásra, Bernát Ferkóval el jővén Rendekrül a Legelőiül egy éjszaka megint egy negyed fű ökröt tolvajoltunk el, ezt Esze József kézire adtuk, ki azt 75 ftokon eladta. Nekem 70 ftokat adott belőle, mellyel én elugrottam, s csavargóvá lettem. Félvén tudni illik a béfogatásomtul elsőben ki mentem a Gabonákba, ott egy napig rejtőztem, innét által mentem Káptalanfai erdőre hol összve jöttem a káptalanfai juhásszal, csordással és kanásszal, a kik kenyeret adtak, innét Sárosfői erdőre egy Istók nevü Csordás Bojtárhoz mentem, ki ott Kupi marhákat őrzött két napig ez tartott eledellel énnénd a Miskei erdőre, hol egy Juhász kit nem esmérek adott enni, ott egy nap és egy éjjel voltam, a Miskei erdőn össze jöttem egy Barnapa (?) való Német Istók nevü Bojtárral, és mint egy hétig járkáltam véle, el jöttünk a Sümegi erdőre, hol egy Franczi nevezetű juhász kenyeret és húst adott, ezen Németh Istók tőlem el vált, ő mint hallottam most is csavarog, de kikkel és hogy hol van nem tudom. Ő egy magos termetű barna csecs helyes fekete gombos hajú mint egy 24 esztendős lehet.

– Ez után ismét magam csavarogtam minden egyéb fegyver nélkül, ki vévén egy mordányomat, mely még szolgálatom ideje alatt meg volt, és egy tűz köves egy csévés puskát, mellyet a Barátfai csősztül vissza adás fejében kértem el, – és szüret előtt kevéssel a Szörtsöki erdőre vetődtem, ott egy kanásznál meg esvén, hogy a Milfait Ferkó az ő társaival ott volt, kinek felesége hordott ki nekik enni, ezekkel öszve jöttem, kik is akkor ottan hatan voltak, úgy mint Maga Milfait Ferkó, Mógor Jantsi, Király Jantsi, Holits Gyuri mint egy 23 esztendős erős vállas köpczös termetű kerek pofi-tos ábrázatú igen káromkodó Lakatos Miska nevezetű vékony befont hajú magos barna képű fájós szemű, végre Ádám nevezetű ki nyírett hajú fekete igen csecs helyes ábrázatú, tüskés vagy nagy bajszus mintegy 33 esztendős. Ezekkel megismerkedvén öszve beszéltünk a Tüskevári Plébános kirablására, elhozván azt Milfait Ferkó, Lakatos Miska pedig azt állítván, hogy ő azt tudja a járást. Oda érkezvén Milfait Ferkó, Holits Gyuri, az Ádám, és Lakatos Miska a szobába bementek, én a cselédek ajtajánál álltam, lantsi belül a cseléd szobájában volt, Mógor előbb kint az utcza ajtónál állót, és ekkor engem a kapuhoz küldtek, hova utolján egy üvegbe bort is hoztak ki a konyha ajtón állván az odajövő fehér népeket kiket Mógor az utczajtón kieresztett én a cseléd szobába eresztettem be, vége lévén a Rablásnak egyenesen a Nagy Szőllősi vágásba mentünk, ott elosztván nekem 25 ftokat adott Milfait akart az ezüstből és ruhákból is adni, de mivel a többi ár-sak sem akartak abból részt venni vagy három nagy szőllősi pásztor is volt ott jelen, de nevöket nem tudom, kik enni és inni hoztak, s azt el költvén úgy történt az osztály. Ezeknek az én láttomra nem adott semmit Milfait, mert én félremenvén utóbb is feküdtem, s aludtam, azomban onnét egyenesen Csűrbe mentünk és ott már Milfaitnál nem voltak meg az előbb az ő szűre ujjába volt ezüst és egyébb portékák. Onnét mentünk Szörtsöki erdőre, a hol én tőlük el váltam, azon okbul, mivel pajtásaim engem Kertára egy birkát lemetszeni küldöttek, de én nem akartam elmenni mellyért Holits Gyuri egy bicsak kést hozzám dobott úgy hogy az a lábomba meg állott, a helye most is meglátszik. Tőlük tehát elválván magam járkáltam, és ekkor a Barátfai csősznek is visszaadtam a puskáját, maradván nálam csak egy vasas pisztoly, mellyet első összejövetelemkor Mógortól cseréltem, azon mordányon, melly még szolgálló koromban megvolt. Ezen magányos jár-kálásom közben megfordultam Pula és Öcs körül a hol egy csordástul a rajtam lévő Bundát 20 forintokon vettem otthagyván néki ócska szűrömet és a kalapomat is mellyet a mint hallottam a Nagy Vázsonyi kalapos csinált, 9 forintokért. Pula tájékáról visszamenvén a Sárosfői erdőbe, ott ismét találkoztam mind az előbbi pajtásaimmal, karácsony előtt mintegy hónappal. Ott adott Mógor először egy simpla puskát, az után ismét a most nálam lévő Duplát, amelly helyett Gyuri, a kinek két puskája volt adott neki egygyet. Ismét felmentünk a Marczal mellett több helyekre Dabronyba is megfordultunk, de semmit sem tettünk, hanem végre is vissza fordulván

Szörtsöki erdőre, ott tőlük ismét elváltam karácsony előtt mint egy két héttel. Azomban megint magam csavarogván megfordultam Halimban, hol egy Juhásztól, kinek Istók volt a neve, egyébbaránt közép termetű gesztenye szinü hajú és széles ritkás bajszú, vettem fehér ruhámat pedig 6 forinton a Csizmáimat pedig sarkantyúkkal együtt 25 ftokon, a ki azt állította, hogy annak gazdája már nem él. Hlyen képpen magam fordultam meg a Sümeghi erdőben is ahová Franczi nevezetű Sümeghi Juhász hozta ki az általa valamelly ötvössel készítetett két egymáshoz hasonló nálam megfo-gattatásomkor lévő ezüst gyűrűmet, melyeknek eggyikét a katona tiszt szállásán Rendeken egy odajövő menyecske kit nem ismerek vitt el, másikat pedig a Rendeki lakosoknak lánya, a kit apja azért küldött oda, hogy engem kérjen, hogy fegyvereimnek ruháimnak, egy ezüst árának nála lett maradását ki ne váljam, – és ez az oka, hogy azokat míglen előttem az órán kivül elöl nem mutattattak, meg nem vallottam. Karácsony Ünnepeiben az Ugodi kanász szállásán, az erdőn voltam, ujj esztendő napján pedig Úrkúton a kanásznál. Ujj esztendő után mindig csak magam csavarogván most mintegy két vagy három hete történt, hogy Szegváron a tehenesnél öszve jöttem Lakatos Miskával, Ádámmal, és Gyurival a Lakatos Miskátul ekkor cserélvén a most is nálam megtaláltatott Franczia pisztolyt az előbbi és Mógortul kapott vasas pisztolyomat. Lakatos Miskánál még akkor a mint láttam egy dupla pisztoly is maradt, Ádámnál is egy dupla pisztoly, Gyurinál egy ezüstös agyú pisztoly a dupla puskáikon kívül. Ezekkel azomban ekkor csak egy nap voltam együtt, azután ismét el váltam, mivel én a puskámat elrejtettem a Szörtsöki erdőben, s ők engem annak elhagyásáért pirongattak, azon szín alatt váltam el tőlük, hogy Szörtsökön egy fehérnépnél megrendelt fehér ruháimért akarok menni, oda is mentem azon fehérnéphez Nani nevezetühöz, kinek férje nevét nem tudom, de már ekkor nem volt meg a Ruha elvivén azt onnét a pandúrok.

– Azután a Bersenyi, Szörtsöki erdőben bujkáltam, onnét egy ízben Bodorfára a falu derekán lakó Nemes Emberhez kert alatt bementem kinek derék háza vagyon az utczára aki egy közép termetű koros ember ritka hosszú hajú két fiai nőtelenek s egy kis leánya s felesége is vágynak ez szi-vessen látott biztatván, hogy nála megmaradhatok, enni inni adott, nappal a padláson színán feküdtem, éjjel a szobába egy egész nap voltam ott. Onnét a Káptalanfai erdőbe mentem, onnét vissza a Szörtsöki erdőre, végre ismét Sárosára Hollósi Jantsi, Fűzik Lajos juhásszának fiához, kitül a mult hétfő este Rendekre mentem a hol megfogattattam. Ezeken kívül én több rablásban való részvételemet átallyába tagadom. A lőport nekem Rendeki helységbeli közös erdő kerülő adta még ujj esztendő előtt, mintegy fertyályra valót, – a Golyót és fitzkókat is még is nyúl srétet, mellyekkel a pisztolyom és a duplám egyik csője megfogattatásomkor meg volt töltve. A pisztolyomba egy Golyó két fitzkó és 5 szem nyúl srét, a puskába pedig öt öreg fitzkó lévén.

Sümegh 1837. február 13.

                       

*Fülöp István: Közbátorság Zalában a XIX. Században. Kézirat, 177–182. old Zalaegerszeg, 1958