Zuecca; Állat; Nyakkendő; Idegzet
Zuecca
„Zueccában, Saint-Blaise szigetén
verbénát szedni virágos mezőn...“
(A. de Musset)
...tököt gyalulni aggszűz tört ölén
a karszt övezte szépséges Kecsőn.
Bordalt nógatni torkodból Beretkén,
kortyolva forró borzzsírral nedűt,
Keregedén kese gebén hetykén,
Vajban sárban sarkantyúzni seprűd.
Gesztenyét gusztálni Gesztetén,
bohó bakót borotválni Cakón,
Velkenyén hab hajú sert serény
garatra vetve fulladozni mohón.
Korláton korlátolt prókátor
nyegle nyelvét nyalogatni lőccsel,
a költőt, kit nyakunkba varrt Zádor,
preparálni isteni kenőccsel.
Rimaszécsen (régiesen: ‘Szétcsen’)
rima szerecsenek megfújják a kakast,
jobb, ha minden holdvilágos éjjel
pehelydunnád alatt virrasztod a ravaszt.
Erek türemlenek, mint a vastagbelek,
a trágyáié leszelt emberfület himbál,
erjedt cefre szaga száll a falvak felett,
ámde mégis-mégis a szépérzék diktál:
van, ki emberhúsból farag, s kinek gyönyört
okoz, ha mankóval lilára ver bénát –
senki se mondja hát, hogy a kies Gömör
nem tartja nagy becsben a jeles verbénát!*
* Verbena officinalis (Közönséges vasfű) – „Az ókorban a papok szertartási jelvénye, ízisz istennő szent növénye, a tárgyalások jelképe és a római katonák sebesülés ellen védő amulettje volt.” (Z. Podhajská: Európa vadvirágai)
Állat
„Az állatok szépek, mert meztelenek
– belül is.”
(George Hugnet)
Giliszta, atka, rigó, leopárd,
pók, csótány, kecske, denevér,
darázs, kutya, szúnyog, pióca,
bögöly, sakál, öszvér, egér,
zsiráf, nyúl, patkány, víziló,
görény, csincsilla, gőte, papagáj,
karvaly, sün, kacsa, mormota,
antilop, bolha, seregély, sirály,
rák, zerge, sikló, kenguru,
kullancs, zebra és elefánt,
fürj, lepke, farkas, okapi
sarkig tárja a tündöklő Hiányt.
A szépség mindig céltalan –
az öntudat távolba réved,
onnan fürkészi önmagát,
de onnan nem lát semmi szépet.
Nyakkendő
A világ legszebb nyakkendője
– egy fényképezőgép-nyakkendő –
a párizsi Ipartörténeti Múzeumban
található (43-as terem).
Óh, fojtogatok segítője, te!
Halálmegvető férfi flegmaság
tarkabarka hurka!
Fulladás kelméje, óh, aki
az izzó napkorong alatt
halálosan szorosra húzza össze blendéd,
s gégéjével is exponálni tud!
Idegzet
„Éljenek a kötélidegzetűek!”
(Lichtenberg)
A gyűlölettől izzó Wad Newgat-i deszkavároskára
leszállt a vérgőzös, sötét éjszaka. A saloon elcsendesedett.
A lótolvaj cowboyok, az orgyilkosok, a bicskabűvész
hamiskártyások, a véreskezű aranyásók, a Nyugat minden
hétpróbás gazembere fedezékbe vonult, és összes szúró-,
vágó-, zúzószerszámát és lőfegyverét készenlétbe helyezte,
hogy felforralja a legendásnak ismert hidegvért,
hogy méltó elégtételt vegyen az ököljog hatalmát
alapjaiban megrengető kötélidegzeten.
Flegma Joe kiköpte a gyufaszálat a szemfoga mellől,
aztán a metszőfogai közül fújta ki a fogpiszkálót,
majd egy unott sercintéssel az amalgámot is
eltávolította a bölcsességfogából és egy nagyot köpött.
Most indult szokásos éjszakai körútjára. Nyugodt volt.
Unatkozott. Gondolta: jár egyet. Ilyenkor szokott.
Na és akkor mi van?! Botorkált a sötétben és semmire
sem gondolt. Aztán gondolt egyet és a földre köpött.
Majd kényelmesen megvakarta a seggét. Ez jó volt ugyan
de semmi különös. Ahogyan az már lenni szokott. És ment.
Már lőttek és röpdöstek a kések, mint az istennyila.
Flegma Joe hosszú sugárban kiköpött és nyegle közönnyel
nézte, a lövedékek mint hasogatják permetté a nyálat.
Aztán bandukolt tovább. A felvillanó torkolattüzek
nappali fényességbe borították a poros utcácskát, de a sűrűn
elsuhanó kések olyan forgószelet kavartak, hogy egy fél
méterre sem lehetett látni. De Joe csak ment. Fél kézzel
kifújta az orrát és röptében leköpte a taknyot. Aztán
dinamit is robbant. Nagyot. Meg ágyúk. És gránátok.
Ezek. Sokáig. De semmi új. Semmi meglepetés. Flegma Joe
végül megelégelte a dolgot, lehúzta a csizmáját, jól
meglóbálta, és a saját arcába vágta a sarkantyút, kiköpte a
vért, megszívta az orrát, aztán szétroncsolt arcán fitymáló
gőgös közönnyel hazafelé indult. így történt, hogy az
önuralom törvényes hatalmát kiterjesztette a Wad Newgat-ra.