Nézem csak a madarakat; Vándorének pásztorfurulyára; A vakok tekintete fölé

Nézem csak a madarakat

Nézem csak a madarakat. Feketét,

aprót, nagyot, sárgát egyaránt.

Kiválasztok közülük egyet magamnak.

S megfigyelem jól. Csőrét, szemét,

tollát.

Ismerkedem.

És madaram egyre száll. Társai

még belecsipognak a Csöndbe, de

az enyém csak hallgat körözve.

Buzdítanám, szólalna meg már.

Torka rándulna görcsbe. Bár egyre

lenéz, s kérdőn mered rám,

nem értett meg, vagy én őt,

nem mozdítja nyakát, hasít a légbe

tovább.

Lessük egymást. Lesem. S ő les engem.

Tudja, figyelem. Oly szépen ível.

Reszketem.

Istenem, egyetlen hang mily boldogító

lehet – olykor –,

ha eltitkolják.

Vándorének pásztorfurulyára

Megkívántalak folyóm.

Arcod érintését.

Őszutóban

Homlokod.

Tudom. Hegy, fenyővidék, a tenger is

Miénk. Bölcsőm mégis tebenned ring,

Recseg. S fáradtak a hálók.

Szöknek a halak.

Mert magamban olykor,

Titkon asztalom köré ülünk.

Kés mered ránk a tálból.

Kései vonatfüttyöt hallgatunk.

Félénk gyíkjainkat nézzük,

míg be nem kopog a virradat.

A vakok tekintete fölé

Leülni egy padra, dombra, hegyre. Nézni

egy virágot, völgyet, világot. Bele-

képzelni csöppnyi madarat, gyereket.

Csipogó kacsát, hintakacsát lengésében.

Fölemelkedni Baudelaire és mások vakjainak

tekintetébe. És ott fönn elterülni, meg-

pihenni, elmerengni: mert szabad.

Mert a vakok tekintete fölött úr

a Tökély és bátorságot öltenek a gondolatok,

erényt a szavak. Bemászni száján

a Tökélynek. Legurulni torkán, végig-

kúszni belein, úszni vérében, megrágni

idegdúcait, turkálni agyában.

Kihámozni engem, téged, őt,

minket, titeket, ha valakit

ott találni.

Megfürödni vizében,

megszáradni vásznában.

Elrejtőzni némaságában.

És semmitől nem félni. Remegni.

Aztán fát vágni, tüzet rakni, vesszőt

faragni, törni és akkor megmelegedni.

Hajóra szállni, elrepülni,

madárfészkekbe kukkantani, nagyokat

kurjongatni, nevetni,

vagy üvölteni.

Szemébe ülni a Tökélynek. Pupilláját

feszegetni.

Ujjába harapni, hogy beleremegjen.

Akkor testére inget szabni,

arcát fényesre kenni, haját elsimítani.

A vakok tekintete fölött egy padra

ültetni, dombra, hegyre; virágot nézni,

völgyet, világot; beleképzelni csöppnyi

madarat, gyereket; csipogó kacsát,

hintakacsát lengésében.