Troglodita-szonettek

32.

a költészet mindig

(gy)alázat hisz

mikor leborulok eléd

troglodita s belém

törlöd a lábad én

még szinte élvezem

is mert így legalább

nem vagyok egyedül

s bár kettőnk (v)iszonya

nem casus foederis

de szelep: hasadék

mint levegő fütyül

ha éppen csomót nem

köt a nyelvre a nyelv

37.

a korán elnyomott

cigaretta talán

az érezhet ilyet

hogy még kiégni sem

volt ideje és az

ég aljáig sem szállt

semmije – komám mi

aztán benne vagyunk

mint földi szellemek

a sla-misztikában

de míg téged talán

a szájára vehet

még valaki én már

hiányc(s)ikk sem vagyok

48.

nézz szét mindenütt szar-

diniák s hozzá

szép iák mint megannyi

jól páncélozott hal-

hatatlan gondolat

s még az etetéshez

is bevált technika

de ki merít mélyre

cimbora mondd kit nem

fáraszt a mélységi

halászat ha tele

a pocsolya – komám

én aranyhalakat

szeretnék dobálni

59.

utolsó tollamból

(bár próbálták ezt még-

sem tudták kitépni)

szerszámot faragtam

és elkezdődött e

megfizethetetlen utazás

ez a szár-

nyalás: fent hőség lent

cápa-vitorlák s a

félelem nyelvhegyen

ülő barna íze –

égenszálló vagyok

máskor földönfutó

s a vers a nézőpont