Jézus szegényei; A lunaparki túra
Jézus szegényei
Hideglelős, nappali nők,
a zsinagóga macskái tüzelnek,
nem duzzoghattok fészketekben,
egy profán férfi jön vizitre.
Túl jó diagnosztának számítok,
azt nem láttam csak, hogy ki küldte
rám a sikamlós pribéket,
aki vasárnap este látogat,
gyakran csak lágy akarnok,
ám éppen ma az erőmet akarja,
viharkabátban férkőzik hozzátok,
kivár, szezámmagot szemelget,
elmar mellőletek, őrzőtök alszik;
ő ragaszkodni fog a láthatáshoz
és elragadja minden kedvesem.
(Rossz évszak, langyos botránykrónikák
az összes megzizzenő esti lapban.)
Ki celebrál misét közületek
ezért a jenkiért, aki daccal lép elétek
és önkezétől esik hamar el?
A lunaparki túra
Lekéstem a vasárnapi iskolát
és a templomkertben gyakorolok.
Megvallom, ez újra csúnya vétek,
de el kell, hogy nézd, túl sokat érek.
Számodra vagyok a tavaszi fétis,
kicsiny, ravasz, kacér jószág,
akit két szavából nem ítélsz meg.
Precíz vagyok, kifent, csak néma érdek
vonszol hozzád, holdudvarodra lépek.
Hurcolj tehát a lunaparkba,
nem kémlelve alattomban jobbra-balra.
(Mint egy mézes osztálykirándulás,
lágy intrika, konok beárulás,
és duruzsoló pártdalok, szünetelő
járatok, egy sóvárgott gyereknap.)
Imponál, hogy korrekt vagy
és berágok rád, ha megtérsz
és visszaküldesz józanul délre.