Kalligram / Archívum / 1993 / II. évf. 1993. november / Alternatív

Alternatív

Bukfenc, nagy, kicsi,

az égből alá, a domb

horizontján, rézsút, esetlenül,

a szabadesés mint mámor,

mint fikció, a létezés beteljesül.

Az ökumenikus pap szakácsnéja

mellé dől, dákot ragad,

a hófehér mellek tollas vánkosok,

messzi, messzihangzik a dudaszó,

oly képtelen és áttetsző a délután,

csak a sör habzik a köldök

tengerszemében, s a pap haboz,

Istennek tetszőn, a nagy testek

vonzástörvénye szerint.

A harangozó, míg átbiceg

az angyali üdvözlet bűvkörén,

a gyermekre gondol, ki a

kartondobozban oly békésen

szendergett a ringató hullámokon.

A végtelen kötél hajlatán túl

nyelvetlen harang zúg,

s hogy a pap feltérdel,

a vak üregen át oszlopcsarnokba ér,

szappanbuborékot ereget,

pukkanót.