Alternatív
Bukfenc, nagy, kicsi,
az égből alá, a domb
horizontján, rézsút, esetlenül,
a szabadesés mint mámor,
mint fikció, a létezés beteljesül.
Az ökumenikus pap szakácsnéja
mellé dől, dákot ragad,
a hófehér mellek tollas vánkosok,
messzi, messzihangzik a dudaszó,
oly képtelen és áttetsző a délután,
csak a sör habzik a köldök
tengerszemében, s a pap haboz,
Istennek tetszőn, a nagy testek
vonzástörvénye szerint.
A harangozó, míg átbiceg
az angyali üdvözlet bűvkörén,
a gyermekre gondol, ki a
kartondobozban oly békésen
szendergett a ringató hullámokon.
A végtelen kötél hajlatán túl
nyelvetlen harang zúg,
s hogy a pap feltérdel,
a vak üregen át oszlopcsarnokba ér,
szappanbuborékot ereget,
pukkanót.