Kalligram / Archívum / 1993 / II. évf. 1993. szeptember / Permutációk

Permutációk

részletek

Létezem.

Mindenben benne létezem.

Most ebben a papírban is benne létezem.

Most ebben az üres papírban is benne létezem.

               

                          *

                         

Most kihajolok ebből az üres papírból és megírom ezt a szöveget.

Most kihajolok ebből a papírból és megírom ezt a szöveget.

Azután kihajolok a szövegből és megírom ezt a papírt.

Azután kihajolok a szövegből és megírom magamat.

                         

                         *

                         

Ez a szöveg nem én vagyok.

Ez a szöveg történet.

A történet nem én vagyok.

Én, Bovaryné, én vagyok.

                         

                         *

                         

Van, hogy más is én vagyok.

Van, hogy én vagyok a más.

A történetem nem én vagyok.

Én, Bovaryné, az én vagyok.

                         

                         *

                         

Kinézek negyedik emeleti ablakomon – alattam Ithaka.

Ithakában ragyog a nap.

Ithakában hull a hó.

Ithakában esik az eső.

                         

                         *

                         

Odüsszeusz Trójában hagyta az esernyőjét.

Trójában a trójaiak vére fröcskölte tele Odüsszeusz esernyőjét.

Trója... Trója... hol is van? – vakargatja Odüsszeusz szakállát Pénelopé.

Itt belül, a homlokom mögött.

                         

                         *

                         

Odüsszeusz, Bovaryné, nem én vagyok.

Én a nem-én vagyok.

Hol van, hol van, Odüsszeusz?

Itt belül, a homlokom mögött.

                         

                         *

                         

Szél támad, lengenek Ithaka reklámjai.

Kimozdulnak a fényreklámok a szemközti ház falán.

Kimozdulnak a helyükből, jobbra-balra, előre-hátra.

Ithakára most csak a szél támad.

                         

                         *

                         

CSÉB CASCO CSEMEGE

A rádiód recseg-e? – kérdi tőled egy kecsege.

A kérdező nem én vagyok, s a kérdezett sem én.

                         

                         *

                         

Én a kérdőjel vagyok.

Én a kérdőjel felső része, pontja.

Én a kérdőjel helye vagyok.

Én ebben a helyben vagyok.

                         

                         *

                         

Bovaryné, főzz teát.

Bovaryné, tegyél cukrot bele!

Citromfát is tegyél bele, Bovaryné!

Szép, virágzó citromfát.

                         

                         *

                         

Elül a szél, elül.

Most jő, jő most valaki – a történetbe belépne.

Teste, hangja, neve sincs még.

De már jő, jövel már, s belépne.

                         

                         *

                         

A történet ellenáll.

S ellenáll még ő is önmagának.

Testét, hangját, nevét keresi.

Ellenáll még és belépne már.

                         

                         *

                         

Testét, hangját... lenne is, nem is.

Ő a semmi még.

De ő a van is már.

Semminek sok, van-nak semmiség.

                         

                         *

                         

A történet nem én vagyok.

Ki ellenáll, nem én vagyok.

Kinek teste, hangja, neve nincs – az sem én vagyok.

Ki vagyok hát? Ki vagyok?

                         

                         *

                         

A permutációban létezem.

Kivagyok most, nagyon kivagyok.

Mindenben benne létezem.

Naponta háromszor étkezem.

                         

                         *

                         

Naponta ötször-hatszor vétkezem.

S öt-hat mozdulatot is elvét kezem.

Naponta ötször. Naponta hatszor. Ithaka.

Pénelopé, kezében tömött cekkerrel, kilép a Július Meinl ajtaján.

                         

                          *

                         

Havi ötezer.

Havi tíz.

Havi ötven, száz.

Reszket a láb, citeráz.

                         

                         *

                         

Villamos száll le éjjel a Holdból.

Benne ezernyi holt lelke szorong.

Körbeszaladja az alvó várost.

Hajnaltájt visszacsörtet az égi remizbe.

                         

                         *

                         

Én a nem-én vagyok.

Én a permutáció vagyok.

Homlokom mögött napsütés, eső, hó.

Citromfa árnya talán az arcom.

                         

                         

1992. december